Tündér Lala

A NIOK júliusi kihívása: Olvassunk Szabó Magdát!
Kovács Alexa a Tündér Lalát ajánlja.

Hm, nem is tudom, hol kezdjem. Talán az elején érdemes lenne. 🙂 Hogy s mint ismerkedtem meg Szabó Magdával és a csodálatos és hihetetlenül gyönyörű stílusával?! Ahol mindenki, aki úgy falja a könyveket, mint én: a könyvtárban, méghozzá az Abigél című regényének hála. Azt imádtam, szinte minden évben elolvasom, mégis félve kezdtem neki a Lalának.
Hisz a két könyvnek eléggé más a hangulata, a helyszíne, én meg féltem, hogy eltűnik emiatt az Abigél által keltett varázs. Ekkorát is nagyon régen tévedtem.
Ez a könyv egyszerűen tündéri. Nem tudok rá kifejezőbb jelzőt, hiába sorolnám a varázslatosat, a csodálatosat, egyik sem adja vissza a könyv hangulatát teljesen. Annyira gyönyörűen kidolgozott világ és rend tárul elé a lapokon, hogy az valami hihetetlen.
A történetnek nincs konkrét középpontja (én legalább is nem éreztem, hogy annyira egy szereplőre élezte volna ki) persze ettől független a kis Lala kapja a legtöbb szerepet. Az ő kalandozásai, kíváncsisága, bohósága színfoltja a könyvnek, ám amivel én eddig nem nagyon találkoztam, hogy nincsenek konkrétan mellékszereplők. Úgy éreztem, hogy mindenkibe belelátunk egy kicsit, olvashatjuk, hogy éppen mit él át, milyen gondolatai vannak. Mintha mindenki kapna valamennyi szerepet, hogy valóban képes legyen bárki megszeretni a könyvet.

És akkor ha már így szóba hoztam, jobban ki is térek a mellékszereplőkre. Első körben: nekem kell egy kis Gigi 🙂 Másodszor: nagyon szeretni valóan voltak ábrázolva a karakterek, tényleg akaratlanul is elgondolkodtam olvasás közben: vajon akkor közöttünk is élhetnek tündérek? Igen, felébredt a könyvet olvasva a néhány évvel ezelőtti énem, aki még hisz a csodákban, a varázslatban, a mesékben.
Nem bántam, hogy Szabó Magda miatt rátaláltam erre az énemre. Felemelő érzés csintalankodni Lalával, érezni Amalfi boldogságát, majd szomorúságát, sajnálni Íriszt, amiért olyan helyzetbe került, amilyenbe (és legszívesebben felpofozni Aterpatert). Hogy miért? Mert nagyon ritka, hogy át tudjam élni egy karakter akár pozitív, akár negatív érzésvilágát, ám Tündérország lakóinál ezt éreztem. Kedveltem Csillt, Kendeficét, Dagit, Pétert, Beátát és a többieket. És bármennyire nem akarja az olvasó, mégis képes számba venni az ismerőseit, hogy vajon talál-e bennük olyan tulajdonságot, mint a felsorolt szereplőkben.

Hisz az emberek is tündérek…

Hogy kiknek ajánlom? MINDENKINEK! És ezt most tényleg viccen kívül. Ez a könyv az (gondolkodtam általánosítok az összes Szabó Magda könyvre nézve, de inkább nem) amit mindenki olvashat. Legyen akár kisgyerek, akinek még felolvassák a szülei, nagy felnőtt, aki már maga olvassa, vagy éppen nagymama akinek már az unokája mutatja be tündérországot. Teljesen mindegy, hogy kilenc vagy kilencvenkilenc éves vagy, ezt a könyvet végig kell járnod, ha igazán szereted az irodalmat, nem maradhat ki. És még jobb, ha van belőle egy saját példányod, hogy amikor csak tetszik levedd a polcról, hogy ismét belecsöppenhess egy tündéri világba.

Kovács Alexa
https://irasaimtarhaza.blogspot.com