„Segített a könyv, a mese”

Május 17-én a biblioterápiáról zajlott konferencia a könyvtárban a fenti címmel. A rendezvényt – mely a témában az első országos tanácskozás volt – a Magyar Olvasástársaság szervezte, kollégáink segítségével, élen a társaság tagjával: Vraukóné Lukács Ilonával.

A profin szervezett, jó hangulatban lebonyolított tanácskozás nagyon tartalmas volt.
A délelőtti órákban a biblioterápia mibenlétéről, elméletéről, hazai történetéről, a képzés helyzetéről, a terület szakmává válásáról, szakirodalmáról, nevelésben-oktatásban betöltött helyéről, s külön a meseterápiáról esett szó. A 15 perces előadások felvázolták és összefoglalták a szárba szökkenő terápiás módszer legfontosabb jellemzőit, területeit, mai helyzetét, s mindezt a biblioterápia legelismertebb hazai szakértői által.

Bartos Éva könyvtáros a tudományterület hazai történetéről számolt be, s odáig jutott, hogy most a hivatalos „szakmásítás” a feladat.

Hász Erzsébet orvos itt folytatta a gondolatot a módszer professzionalizációjáról, s felvetette egy terápiás könyvlista létrehozásának gondolatát a terapeuták tapasztalata és gyakorlata alapján, kihasználva a klasszikus magyar irodalom kulturkincseit. A közbeni konzultáción megfogalmazódott az aggodalom is, nehogy sematikussá válhasson a munka e reménybeli lista alapján.

 Jeney Éva irodalomtörténész irodalomelméleti kérdései felől közelítette meg a témát, a saját maga alkotta, rögtön népszerűvé váló „könyvfitnesz” szóval jellemezve. Kiemelte, hogy a terápia szempontjából az olvasott mű szubjektív, érzelmi hatása a perdöntő, s hatást csak értékes művel érhetünk el.

Kovács Zsuzsa börtönpszichológus a téma szakirodalmát ismertette.

 Nagy Attila olvasáskutató – aki levezetője is volt a konferenciának –  a módszer köznevelésben betöltött szerepéről osztotta meg tapasztalatait, az élményközpontú irodalomtanításról beszélt: „csak meghallgatni egy művet és beszélgetni róla”, hogy az irodalom ne legyen „unalmas, felesleges, nehéz tantárgy”.

A további két előadás már átmenet volt a délután kifejezetten gyakorlati tapasztalatokról beszámoló előadásai felé: Baják Gábor mentálhigiénés szakember a biblio/adráma alkalmazásáról, Kovács Marianna könyvtáros a mesemondásról, meseterápiáról osztotta meg gondolatait. Itt elkerülhetetlenül elhangzott Boldizsár Ildikó neve, s megfogalmazódott, hogy miért elsőrendűen fontos az irodalomterápián belül a meseterápia: a népmese archaikus tudást, ismereteket ad, legfontosabb tulajdonsága a rend, s megmutatja helyünket a világban, kapcsolatainkban.

Délután jól sikerült, megvalósult gyakorlatokról hallhattunk:

Czomba Magdolna kisvárdai középiskolai tanár egy a gyász témájában rendezett szavalóverseny kapcsán arról beszélt, hogyan beszélgethetünk irodalmi alkotásokon keresztül a gyerekekkel az elmúlásról, a halálról és a gyászról, ami az élet része, de korunkban titokká, idegenné vált a gyerekek s nem csak a gyerekek előtt.

Tegzes Tünde biblioterapeuta és Sóron Ildikó könyvtáros kamaszfiúknak vezettek önismeret-fejlesztő foglakozásokat a MOL gyermekgyógyító program keretében egy tanéven keresztül. Tegzes Tünde szintén személyes tapasztalatai alapján beszélt arról, hogyan állítható a biblioterápia az idősek lelki-szellemi egészségének szolgálatába. Sóron Ildikó a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban általa vezetett MűKINCSvadászat c. programsorozatról számolt be. Minden beszámoló ismertette a foglakozásokon felhasznált irodalmi műveket, a programsorozatok célját és tapasztalatait.

Vaczóné Antal Erika, a mi könyvtárosunk tavaly szerzett biblioterapeuta képesítést a kaposvári egyetemen, s azóta vezet biblioterápiás foglalkozásokat különböző okokból hátrányos helyzetű olvasóknak a könyvtárban illetve az adott helyszíneken: vakoknak, mozgássérülteknek, hátrányos helyzetű kamaszoknak, a Könyvet házhoz szolgáltatást igénybe vevőknek, börtönben fogvatartottaknak  – ezekről számolt be előadásában.

A záró konzultáción másik két helyi kezdeményezésről is hallottunk: újfehértói könyvtárosok foglalkozásairól illetve a könyvtárunkban idén – Bihari Albertné vezetésével – megalakult olvasókörről.

Az összefoglaló alapján lehet, hogy töménynek tűnik a program, de nem az volt, hanem tartalmas, pörgő, érdekes. Büszkék vagyunk, hogy helyet adhattunk neki, s hozzájárulhattunk sikeréhez.