Kapolcsi mozaik

A két évtizedes múlttal rendelkező Művészetek Völgye idén is megnyitotta kapuit július 22. és 31. között. Már a tény is örömteli, hisz volt olyan év a közelmúltban, hogy teljesen elmaradt, volt, hogy egyetlen falura, Kapolcsra szűkült a helyszíne, s nevezte magát a szorult helyzetben Bűvészetek Völgyének is.
Most a mindig is fő helyszín, Kapolcs mellett két falu: Taliándörögd és Vigántpetend kapcsolódott még be a rendezvényekbe. Taliándörögdön az Ősök házához, Szőke András birodalmához kapcsolódó, részben hagyományos programok zajlottak (Sz. A. osztályfőnöki órája, tárlatvezetése, főzőverseny). Vigántpetend a hagyományos nagyvásár mellett népi együtteseknek adott fórumot, a „kultúr”-ban pedig a Néprajzi Múzeum szervezésében néprajzi filmek vetítése/versenye folyt nonstop.
A nagyobb tömegek befogadására alkalmas helyszínek és pénzek híján a nagy koncertek, előadások elmaradtak, a hangsúly a különböző udvarok bensőségesebb programjaira esett.
Mi az utolsó 4 napon vettünk részt, ennek tükrében mutatok néhány mozaikkockát az összművészeti fesztiválból, amely valóban szinte minden művészeti ágban produkált sok-sok értékes látni- és hallgatnivalót. Ezen a 4 napon a programkavalkádból kiemelkedett egy név, József Attila neve, amely itt is, ott is, amott is felbukkanva nekem mégis a költészet, mint összekötő kapocs felé terelte a figyelmemet.

A Gástya árok szabadtéri színpada s a mellette álló dohányszárító pajta Földes László, Hobo egész estés műsorainak adott otthont. Az utolsó napokban az eső vagy annak veszélye miatt inkább a szárítóban tartotta előadásait: a Circus Hungaricust, a Csavargók tízparancsolatát, az Amerikai ima c. Jim Morrison műsort s utoljára Hármasoltárát, amelyet három kedvencének: József Attilának, Viszockijnak és Morrisonnak állított. Délutánonként a Kávéház vagy a Sörház udvarán Hobológia „konferenciacímen” folytatásokban beszélgetett vele Sebők János újságíró, feltérképezve egész pályafutását, helyenként szenvedélyes vallomásokat, kifakadásokat kicsalva a mord külsejű szerzőből/előadóból. Én a Hobo Blus Band életművét kevésbé ismerve már Nyíregyházán tartott előadásain (Tudod, hogy nincs bocsánat c. József Attila műsora, Farkashajsza c. Viszockij műsora) is bámulva fedeztem fel Földes Lászlóban az alázatos és erőteljes, az értékek mellett elkötelezett művészt. Ez a néhány nap, az előadások és beszélgetések tömör élménye megerősítette bennem a tiszteletet a torzonborz művész iránt.

A Kaláka-versudvar házigazdái maga a zenekar és Lackfi János költő voltak. Az udvar főszereplői mindvégig a költészet és a zene, a megzenésített vers, versdalok voltak. Vendégül látták a Hangzó Helikon sorozatban megjelent könyvek/lemezek előadóit: bemutatta például a Misztrál együttes Dsida-lemezét, a Szélkiáltó együttes Márai lemezét, Sebő Ferenc József Attila műsorát, a Kaláka zenekar Kosztolányi-lemezét. Lackfi János naponta „játszott költészetet” az összegyűltekkel, gyerekekkel, felnőttekkel, miközben a lugas alatt árengedménnyel lehetett Kaláka-lemezeket s Lackfi versesköteteket vásárolni.

Palya Bea a sokoldalú, de főként népdalokat éneklő énekesnő már tavaly a „művészetek hölgye”ként volt a rendezvény vendége, képviselője. Most a Palya-udvar házigazdájaként vezetett az udvar kicsi színpadán beszélgetéseket, vagy éppen ő felelt kérdésekre, s hívott meg előadókat több műfajban is. Mi hallottuk beszélgetését Pintér Bélával, a róla elnevezett színtársulat vezetőjével (aki a Vidor fesztivál állandó vendége, idén is előadják itt legújabb, Tündöklő középszer c. előadásukat, amelyről szó esett a beszélgetésben is.). Egy másik délután őt (Palya Beát) faggatta barátnője/menedzsere, Herner Dorka, többek között az énekesnő ősszel megjelenő Ribizliálom c. könyvéről. Az utolsó napokban egy táncelőadásnak adott otthont az udvar: az Artus – Goda Gábor társulata érdekes etűdökből álló mozgásszínházát láthattuk.

Külön udvara volt az Alexandra könyvkiadónak, délutánonként íróvendégekkel, esténként zenészekkel, s a Magyar Írószövetségnek is, ahol irodalmi beszélgetések hangzottak el, kortárs szerzők mutatkozhattak be.

A szegénység (gazdagság?) jegyében Galkó Balázs (Márta István mellett a Völgy másik motorja) Taliándörögdön a klastromromnál – ahol máskor nagyszabású koncertek zajlanak – József Attila összes versét olvasta napról napra este 6-tól. Amikor mi hallgattuk, az eső miatt a faluházba szorultunk, s éppen a munkásmozgalmi, pártos verseknél tartott. Furcsa volt újra hallgatni ezeket a középiskolában tanult verseket, melyeket az utóbbi húsz évben nemigen hallhattunk nyilvánosan. Kirajzolódott belőle keresése, hite, csalódása, legérzékenyebben a Bánat című versből:
„Agancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.”
A leírtak csak néhány, de jellemző mozaik a 10 napból. A kedvcsinálás jövőre szól, ajánlom mindenkinek, aki tartalmasan szeretne tölteni néhány szép napot a szabadságból, s még a környezetről, a hangulatos balatonfelvidéki falvakról, a Káli-medencéről még nem is szóltam.
http://www.muveszetekvolgye.hu/