Móricz-konferencia

„A két pólus között szikra pattant, s lettem én”

címmel tudományos konferenciát rendezett Móricz Zsigmondról, születésének 140. évfordulóján könyvtárunk, a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Irodalomtörténeti Társ. Sz-Sz-B. Megyei Tagozata (Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, 2019. szept. 20.). Hagyomány alakul? hiszen tavaly ősszel Krúdy Gyula születésének 140. évfordulója alkalmából szintén tudományos konferencia hallgatói lehettünk.

Móricz Zsigmond „újraolvasása”, újraértelmezése bő évtizeddel ezelőtt kezdődött, a realista népi írónak tartott Móriczot új aspektusokból kezdték/kezdtük újra elolvasni, értelmezni, kutatni, eddig ismeretlen írásai (naplói) jelentek meg, s az új megvilágításban reneszánszát éli az író.

A konferencia előadói is ebbe a folyamatba illeszkedtek.

 

Pethő József: Egység az ellentétben – Móricz és Krúdy szépprózájáról összehasonlító stilisztikai megközelítésben

A Krúdy-kutató miskolci irodalomtörténész téma- és stílusbeli hasonlóságokat keresett a két író között. Ilyeneket talált (megállapításait főleg a Kivilágos kivirradtig c. regényből vett példákkal alátámasztva):
– közös élményanyag, a szülőföld, a Nyírség ábrázolása
– dzsentri-ábrázolás
– az ételek, étkezés motívumának középpontba és szimbólummá emelése
– erotika és gasztronómia összefüggései
– új stílus teremtése, képiség, metafórák használata
– narráció: szabad függő beszéd – nem mindig dönthető el hogy ki beszél, az író és a szereplő átveszik egymás beszédmódját.
Megállapítása Kosztolányi szavaival: a két író kiegészíti egymást, „együtt jelképezik égaljunkat”.

 

Baranyai Norbert: Kántáló barbárok – a móriczi rövidpróza jellegzetességei a Karácsonyi ének című novellában

A debreceni tanár, irodalomtörténész megkockáztatta, hogy Móricz talán jobb novellista, mint regényíró, hisz regényei sokszor szétesőek, míg elbeszélései egyszerű történeteket mitikussá tágítva pontosak, feszesek.
Általános jellemzőként kiemelte a novellakezdés poétikusságát, az idilli leírásban a tragédiát előrevetítő elemeket, a képi ábrázolást, a narrációt jellemző szabad, függő beszédet (az író és a két kántáló megszólalásai alig különíthetők el), a rövid, feszes zárást, az utolsó mondat szakralitását „Ott maradtak a ragyogó ég alatt.”
Külön kifejtette az erőszak ábrázolását, annak társadalmi okait, a „birtokháborítást”, a létharcot, az elkövetők és áldozatok azonos céljait, a harcot a szegénység ellen.

 

Gerliczki András: A narráció változatai Móricz novelláiban

A Krúdy gimnázium oktatója a középiskolában is tanított Barbárok című novellát elemezte.
Kiemelte a barbárok kifejezés előtérbe helyezését mind a novella megjelenéseiben (újságban és novelláskötetben – a cím és szerzőség sorrendje: „Barbárok – írta MZs.”, ill. a kötet címadó és első novellája), mind az elbeszélésben. Az írás első és utolsó szava is a barbárok, jelentése szerint „durva, vad, embertelen lény”, az egyénben és közösségben pusztító üresség. Záró mondatként a bíró által képviselt társadalmi réteg megnyilatkozása a szereplőkről, s egyben a felelősséget hárító írástudó teljes elzárkózása a jelenségtől.
Kiemeli a részvétlenül tárgyilagos előadásmódot, ahogyan az önálló tények rémséges egésszé, mitikus időkben gyökerező tragédiává állnak össze.

 

Minya Károly: Bizalmas írások – Móricz naplóinak nyelvhasználatáról

A Nyíregyházi Egyetem intézetigazgatója az 1924-25-ös naplókról beszélt. Móricz grafomán volt, ő maga defectusának nevezte, hogy „folyton ír”, a naplót gyóntatószékének tekintette, amelyben óriási érzelmi túlfűtöttséggel mindent el is mondott, mert úgy gondolta, hogy az elhallgatás lenne erkölcstelen.
A naplókat, melyet házassága szétesésének, új szerelemre gyulladásának, felesége öngyilkosságának éveiről vezet, tobzódó szenvedélyesség, a szemérmesség hiánya, nemegyszer trágár kifejezések, csapongó élőbeszédszerűség, teljes kitárulkozás, szenvedélyes erotika jellemzi. Mindent kiírt magából. Kérdés, hogy a nyilvánosságnak szánta-e. Valószínű, mert amit nem annak szánt, azt elégette.

 

Jánosi Zoltán: Egyetemesség és modellalkotás Móricz Zsigmond novelláiban

A nyíregyházi költő, irodalomtörténész szerint is Móricz tehetsége legpregnánsabban novelláiban mutatkozik meg, regényei nélkül is a legnagyobbak között lenne. Közel 600 novellát írt.
A novellára sűrítetten érvényes az irodalom modellező szerepe, az egyéni és társadalmi magatartás örök modelljeinek megjelenítése. Móricznál az ábrázolt, sokszor egyszerű történet végtelenül tágas valóságot fog át, a parányiból a hatalmasba ível, az író a megemelt kozmikus tér látószögét vetíti a szűkebb történések felé. A novellák felépítése mindig konfliktus alapú, szerkezete a ballada felé hullámzik át, elszórt archaikus eredetű jelképekkel. A Barbárok, a Tragédia, a Szegény emberek és az Ököritó című írásokkal illusztrálja, hogy az egyszerű történeteket hogyan emeli Móricz a tágasság, a kozmosz, mítoszok, transzcendecia és az antropológiai mélységek dimenziójába.

 

Kereskényi Sándor: A lét értelme – Ontológiai elemek Móricz Zsigmond Árvácskájában

A szatmárnémeti irodalomtörténész filozófiával átitatott értekezésének kérdésfelvetése: hogyan kapcsolódott Móricz a modern lételmélet európai eszmeáramlatához? A korban megkérdőjeleződtek a moralista ontológiák, feltárult a lét isten nélküli kopársága. Az Árvácska állatias világában hiányzik az Isten, hiányzik az anya, az otthon, a család, a szeretet, a helyszínek elvesztették szocializációs szerepüket, a lét értelmetlen, a tej íze is megrothad a szájban. „Árvácska a méltóságától megfosztott lét lemeztelenített pásztorlánya.”

 

 

Karádi Zsolt: Móricz Zsigmond, a színikritikus

A nyíregyházi egyetemi tanár személyes vonzódása okán is Móricz színházi tárgyú írásaival foglalkozott, akár tavaly Krúdy színikritikáival. Móricz egész életében „küzdött” a színházzal, szerette volna szerzőként meghódítani, ezért a színház világa, története, a színészek/színésznők világa, a magyar dráma története mindig is foglalkoztatta. Korábbi kritikusok főleg magával a leírt drámával foglalkoztak, Móricz írásai ennél sokkal gazdagabbak, szerteágazóbbak, távlatos esszék, parttalan gondolatfutamok. Írásaiban vannak portréjellegű szövegek (Újházi Edének egész tanulmányt szentel), színháztörténeti fejtegetések, s minden, ami eszébe jut az adott darabról. A Párizsban látott Sasfiók kapcsán a francia és magyar művészet és közönség közti különbségeket fejtegeti, s ráébred saját drámaírói feladatára. Hevesi Sándort megismerve, felismeri a rendező munkájának fontosságát, akinek azért tisztelnie kell az írót, nyeshet a műből, de nem toldhat hozzá. A magyarosság kontra nemzetietlenség vitában megvédi Molnár Ferencet, egy másik írásban indulatosan szól a magyar irodalom parasztábrázolásáról s a népszínművekről.

 

Cséve Anna: Levelezés és Tükör-jegyzetek, mint a Móricz-recepció eseményei

A PIM munkatárs múzeológus, irodalomtörténész a Petőfi Irodalmi Múzeum szerkesztésében épülő  www.digiphil.hu weboldalt mutatta be, azon is a Móricz-levelezést s a Tükörnek nevezett, első világháború éveiben kelt „kisnaplót”, műhelynaplót, melyben a firkáktól lejegyzett párbeszédekig 796 számozott bejegyzés, feljegyzés olvasható, melyeket a születő művekben felhasznált. Ezek felfejtése valóságos kihívás.  A weboldal elkészítése a Móricz-filológia fontos projektje.

 

Mercs István: Nehéz és fullatag – Móricz Zsigmond A fáklya című regényéről

A Zrínyi gimnázium tanára A fáklya c. regényt vette górcső alá. Az első világháborúban fontos megírandó témát látott Móricz, 1917-ben mégis egy korábbi korhoz nyúlt vissza a lélektani regénynek mondható A fáklyával. Előzményei a világirodalomból a francia és orosz irodalom nagyregényei, hasonló hősök Rastignac és Raszkolnyikov. Képes-e érvényesülni egy olyan személyiség, mint Matolcsy Miklós? Célja felülemelkedni a környezetén. De a fáklya-idea megvalósíthatatlan, a gazemberségre pedig alkatilag alkalmatlan a falusi lelkész. Elszigeteli magát, saját gondolatai rabjává válik, s a világító fáklya lángjából a regény végére pusztító tűz lesz.

 

Szilágyi Zsófia: A vakáció zsibbadt maznasága – Móricz Zsigmond: Kamaszok

Az elismert Móricz-kutató az 1925-ben megjelent regénytöredékről tartott előadást. A vakációs regény szereplői a tanár-apa és diák-fia, valamint családjuk, s még néhány diák. A Keserű-családnak a vakáció nem a mámoros szabadság, mindenki szenved. Az álmait vesztett tanár a szünetben nem tud mit kezdeni magával (gyakori figura a magyar irodalomban. l. pl.  Aranysárkány), ábrándozik.  A fiú miközben a lányokról fantáziál, unatkozik, s elfogadja, hogy ebből a világból nincs menekvés. A szerepek felcserélődtek. A feleség pedig ideges, hogy mindenki otthon van. Vajon mért nem fejezte be a töredékében jónak induló regényt Móricz?

 

Szilágyi Péter: Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének értelmezési lehetőségei

A tanár Szilágyi Péter azon gondolkodik, hogyan lehet közelebb vinni a tanulókhoz a kötelező olvasmány-regényt, s tapasztalatai alapján a drámafoglalkozásokat, a tevékenységközpontú átéltetést javasolja. Foglalkozásai központjába az egymás meg nem értése problémáját tette. Az iskolai olvastatás műfajilag nagyon behatárolta a regény utóéletét, ezért számba vette a regény lehetséges más megközelítéseit. Olvasható pl. nevelődési regényként, lélekrajzi regényként, metaforikus-mitikus történetként (mint ilyen, Nádas Péterhez, Esterházy Péterhez rokonítható), s olvasható Trianon-regényként, mint a trianoni Magyarország metafórája (Szilágyi Zsófia). Vagy sajátos megváltástörténetként, az egyén és közösség közös szenvedéstörténeteként.

 

Végh Balázs Béla: Móricz Zsigmond zsoltárai

A szatmárnémeti kutató Móricz zsoltár-átiratait ismertette. A biblia 150 zsoltárából 13-at alakított át lírai verssé. Általában rövidít, egyszerűsít, gondolatritmus helyett zárt, egyszerű gondolattá fogalmaz.

A szemléltetett példák közül a közönségnek leginkább a 90. zsoltár Az élet múlandó c. átirata tetszett.

„Esztendőknek ezredei te előtted annyi
Mint a tegnap, mint az éjben egy percet szunnyadni
Elragadod, ellebented, mint hajnali álmot
Reggel nyíló, este hulló lekaszált virágot.”

A konferenciát Karádi Zsolt, Pethő József és Jánosi Zoltán moderálták, reflektálva az elhangzott előadásokra, sok kedves vendégszöveggel (utalva „haj, a szárnyas időre”, „korán elhunyt barátra”… A zárszóban Karádi Zsolt Móricz: A könyv és az élet c. esszéjéből idézett, melynek utolsó sora szerint a jövő az olvasó kezében van. Így legyen!

 

Trifonovné Karajz Borbála
fotók: Antal Krisztina, Hajnal András

Trifonovné Karajz Borbála

Gyűjteményszervező könyvtáros

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: