A dán lány

David Ebershoff: A dán lány

Ritka az ilyen eset, de hamarabb láttam a filmváltozatot, minthogy elolvastam volna a könyvet. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy nem csak megnéztem, hanem el is olvastam.

A történet főszereplői Greta és a férje Einar. Mindketten festők, de amíg a férfi általában tájképeket fest, az asszony portrékat. Egyszer viszont a modell nem tud eljönni, így Greta a férjét kéri meg, hogy üljön neki modellt. A történet ekkor kezdődik igazán: hiszen megjelenik Lili.

Azt hittem, hogy tudom mire számítsak. Úgy éreztem, tisztában vagyok a cselekménnyel. Ám valahogy kiment a fejemből, hogy egy film – főleg, ha könyv az alapja – általában nem több, mint a jéghegy csúcsa. Így volt ez most is: bármennyire is jóra sikerült a film, az igazi mélységet mégis csak a könyvben találhatjuk meg.

Végig ott volt bennem az az egyszerű tény, hogy igaz történetet olvasok. Olvastam már több igaz történetet, de kevés volt rám ekkora hatással. Kertelés, köntörfalazás nélkül írt le mindent a szerző, és ezt nagyra értékeltem. Közel sem egyszerű dolog az, amiről a könyv szól.

Igazából az egész történet egy harc, amiben a könyv szereplői a harcosok.
Ott van Greta:  egy nő, aki csak egy dologra vágyik: hogy a férje boldog lehessen. Elfogadja a helyzetet, bármilyen nehéz is számára az, hogy a férfi, akit szeret, egyre inkább halovány árnyékká válik. Még ebben a helyzetben is teszi a dolgát, orvostól orvosig jár, megoldást keres.
Ott van Einar: aki egy nap rádöbben arra, hogy ő nem (csak) egy festészettel foglalkozó férfi. Hogy van egy másik énje is, amelyet egyre nehezebben képes elnyomni magában.
Valamint ott van maga Lili is; valaki, aki vágyik a megjelenésre, az életre, aki ugyanolyan lélek, mint bármelyikünk. Aki szabadulni vágyik a gyenge férfitest-börtönből.

Végigkövethetjük Einar gondolatait, hogy miként éli meg a helyzetet.
Ami a filmből (többek között) hiányzott, itt viszont szerepet kapott: a múlt, a visszaemlékezések. Ez nagyon sokat tett hozzá a könyvhöz. Belelátni a főszereplők gyermekkorába, megtudni, miképp találkoztak… egyszerűen jó volt.

Ahogy a könyv végén a szerzővel készült interjút olvasni is jó volt. Szükséges jó, hogy még jobban illeszkedjenek egymáshoz a darabkák.

Ez a könyv nem csak egy interszexuális emberről szólt. Még csak nem is két ember házasságáról. Sőt, nem is arról, hogy miképp döntünk egy nehéz helyzetben.
Nem…, ez a könyv rávilágít két fontos dologra:
egyrészt, hogy elfogadjuk azt, akit a tükörben látunk
másrészt, hogy milyen nehéz feladat is valakit azért szeretni, ami. Önmagáért. Nehéz, de nem lehetetlen.

Kovács Alexa
http://irasaimtarhaza.blogspot.com