Nincs időm olvasni

Részt veszek a Nincs időm olvasni kihíváson, amihez Facebookon lehet csatlakozni, és úgy döntöttem meginterjúvolom Szabados Ágnest, aki ezt az egészet kitalálta.
Fogadjátok szeretettel az elkészült interjút.

 Kovács Alexa: Ha 5 mondatban kellene megfogalmaznod, ki is Szabados Ágnes, mit mondanál?

Szabados Ágnes: Híradós műsorvezető, aki szabadidejében az olvasás népszerűsítésén tevékenykedik. 0-24-ben riporter, aki imád kérdezni. Grafomán valaki, aki blogol, és folyton ír. Könyvmoly, aki imádja és falja a könyveket. Egy ember, aki próbál példát mutatni a fiataloknak, hogy nemcsak a divat és a sminkek miatt érdemes felmenni a facebookra.

Van másik nagy „szerelmed” a könyveken, olvasáson kívül?

A sport és az utazás. Lehet előbbi tánc, görkorcsolya, edzőterem, funkcionális edzés, szinte bármi – ez igaz az utazási célpontokra is. Jöhet bármi csak lehessen menni, világot látni!

Volt könyv, amelyik megszerettette veled az olvasást, és ez mikor történt?

Már kisgyerekként is voltak kedvenceim, így Eric Kastner A két Lottija, vagy Roald Dahl Matildája, de még a kötelezők között is akadt, amit igazán bírtam: mondjuk Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkját, tehát nem állt távol tőlem az olvasás már kisgyerekként sem, de az igazi flow élmény tini koromban érkezett meg a Harry Potterekkel. Ez volt az a könyvsorozat, amely valósággal beszippantott, és utána újabb művek felé lökött. Mindig azt mondom, hogy a Harry Potter generáció tagja vagyok, és nagyon sokat köszönhetek J. K. Rowlingnak.

Volt olyan olvasmányélményed, ami után úgy érezted máshogy látod az életet?

16-17 évesen ismertem meg egy véletlennek köszönhetően Szerb Antalt, (otthon leemeltem a polcról) azóta tart a rajongásom iránta, ő a kedvenc íróm. Segített az érettségimre felkészülni “A magyar irodalomtörténet” c. művével. Minden iskolásnak érdemes lenne elolvasnia, megváltoztatta az életem, az irodalommal való kapcsolatom. Egyébként számos könyv volt, ami után máshogy láttam az életet, ez az olvasás egyik értelme. Emiatt olyan csodálatos dolog olvasni.

 

Mi motivált arra, hogy létrehozd a “Nincs időm olvasni” kihívást?

Hogy példát mutassak, hogy a közösség erejének köszönhetően motiváljuk egymást, hogy a Facebookon eltöltött idő egy kicsivel hasznosabb, értelmesebb legyen, hogy a hobbim közösségi élménnyé fejlődjön, hogy létrehozzak egy élő közösséget.

Amikor tavaly először hoztad létre a kihívást, mit éreztél? És milyen érzések kavarogtak benned idén ezzel kapcsolatban?

Motivációt, ami idén még erősebb. Küldetéstudatot. Sokan csatlakoztak idén januárban, már 4200-an vagyunk. Azóta ez csak fokozódott. Nagy dolog, hogy sokaknak sikerült a kihívással visszacsempésznem az életébe az olvasást.

Minden hónap elején új szempontot adsz meg, ami alapján aki szeretne, olvas. Mennyi fejtörést okoz minden hónapban új szempontokat kitalálni?

Egyáltalán nem okoz fejtörést, rengeteg ötletem van, amelyeket előre felírtam, de sokszor jön újabb és újabb ötlet, és mindig kedvemnek és az adott időszaknak próbálok aktuálisat választani, ami várhatóan sikert arat.

Te szoktál olvasni a saját magad által megadott “mottó” szerint, vagy azt olvasod, amihez kedved van?

Furcsa lenne ha épp én nem vennék részt a saját kihívásomban. Hogyan motiválnék másokat arra, hogy vegyen részt a kihívásban ha én nem ezt tenném? A különbség annyi,  hogy nem 1 hanem 3-4 könyvet olvasok el egy hónapban. Az első mindig a téma szerinti, utána jöhet minden más, amihez kedvem van. De olyan is van, hogy az összes havi választottam a témakörből kerül ki!

Vezeted valahol az olvasásaidat? Esetleg írsz valahol az aktuális könyvedről?

A szabadosagnes.blog.hu oldalra megírom az olvasmányélményeimet rendszeresen. Persze mindre nem mindig van időm. A moly.hu-n vezetem az olvasmánylistám. A csoportba is mindig kiteszem amit olvasok, sőt a közösségi oldalaimra is. Facebook, instagram

Még egy utolsó kérdés: hogy érzed/gondolod a mai generáció valóban kevesebbet olvas? Mi lehet ennek az oka? Hogy lehetne ezen változtatni?

Tény, hogy egyre kevesebbet olvasnak a fiatalok. Legalábbis élményszerzés céljából, szórakozásból, hiszen a Facebookon meg a neten sokat olvasnak, csak épp információszerzés okán. A netgeneráció (95 után születettek) már tény a szakirodalom szerint is, hogy kevesebbet olvasnak, és rohamosan nő a nem olvasók aránya. Ez egy hatalmas téma, amit itt most nem fogok tudni kifejteni, de tőmondatokban: sokkal több inger éri őket a neten, a kötelező olvasmányok elijesztik őket, és talán az otthonról hozott példa sem neveli őket olvasónak. Ezért fontos, hogy a szülő olvasson, legyenek otthon könyvek, járjanak könyvtárba, és pici korától adjunk a gyerek kezébe neki való könyvet.

 

Fotók Szabados Ágnes facebook-oldaláról

Az interjút készítette: Kovács Alexa  

 

 

 

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: