Soltész Ida 1947-2017

Nyugdíjas volt munkatársunktól búcsúzunk, Soltész Idától, aki negyven évet töltött Nyíregyháza könyvtárai szolgálatában.

Ida 1947-ben született a tímári Soltész Sándor és Csisztu Mária második gyermekeként.  Gyermekkorát itt és a közeli Bujon töltötte. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Már ekkor, családja és középiskolai tanárai hatására elköteleződött a kultúra és a könyvek iránti érdeklődés felé.

Az érettségit követő rövid fizikai munka után 1967-től a nyíregyházi városi könyvtár dolgozója lett. 1969-ben felvételt nyert a Debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakának levelező tagozatára, ahol 1973-ban tett államvizsgát. Közben a városi könyvtárban fiókkönyvtár-vezetőként dolgozott a család utcai és a sóstóhegyi fiókkönyvtárakban. Az itt szerzett sokszínű, gazdag tapasztalatok alapján 1974-től módszertani hálózati felelősként folytathatta munkáját. Tanulmányait tovább folytatta: 1980-81-ben szépirodalmi szakreferensi tanfolyamot végzett Budapesten a Könyvtártudományi és Módszertani Központban, 1981-ben különbözeti államvizsgát tett könyvtártanból a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán.

Könyvtári szakmai és általános irodalmi ismereteit eredményesen alkalmazta a városi könyvtárhálózatban az állománygyarapítás, a fiókkönyvtárak letéti állományának alakítása területén. 1976 és 77 nyarán kiscsoportot vezetett olvasótáborban, 1977-78-ban részt vett a Könyvtártudományi és Módszertani Központ országos olvasói ízlésvizsgálatában vizsgálati csoportvezetőként. Érett, határozott, önálló véleménnyel rendelkező személyiségként Kovács István városi könyvtárvezető mellett fontos szerepe volt a könyvtárhálózatban dolgozó fiatal könyvtárosok szakmai és munkatársi irányításában. 1977-ben Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismerték el színvonalas munkáját.

1980 és 1988 között a nyíregyházi Pedagógiai Intézet könyvtárosaként folytatta szakmai munkáját. Ezenközben komoly ismeretekre tett szert a pedagógiai és pszichológia irodalomban, s itt is részt vett egy olvasásvizsgálatban, a szintén a KMK által szervezett, 14-18 éves fiatalok olvasási szokásait vizsgáló felmérésben.

Létszámleépítés okán tért vissza 1988-ban korábbi munkahelyére, az időközben egyesült nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárba, módszertani könyvtáros munkakörbe. Megkedvelte, s közel 10 évig végezte ezt a fárasztó feladatot. 1997-ben a feldolgozó osztály munkatársa lett, s formai és tárgyi feldolgozóként, katalógusszerkesztőként még 10 évig (2007-es nyugdíjba vonulásáig) ebben a csendesebb, elmélyülést kívánó munkakörben kamatoztatta a sokrétű könyvtári munka során, előző 30 évben szerzett tapasztalatait, s óriási olvasottságát.

Miután a magyar és világirodalom nagyjait végigolvasta, a színvonalas lektűr felé fordult az érdeklődése, annak lett komoly szakértője, s ritkábban adódó olvasószolgálati munkájában (szombati ügyeletek alkalmával) kompetensen tudta ajánlani azokat a műfaj sok-sok kedvelőjének. Határozott, biztos véleménnyel szemlélte a világot, általános érdeklődése világunk alakulása s „mindenrendű emberi dolgok” iránt soha nem lankadt, még akkor sem, amikor betegség tette próbára. Mint egyedülálló nő, magabiztosan szervezte az életét, utolsó éveiben gondozta beteg édesanyját. Önzetlenül adakozott általa fontosnak tartott célokra,  segítette egy fiatal cigány származású görögkatolikus pap tanulmányait, gondozta hajdani egyedülálló könyvtáros kolléganője sírhelyét. Kitartó nő volt, ahogyan a temetési szertartást végző görögkatolikus pap jellemezte.

Néhány éve újra kiújult betegsége, aminek kimeneteléről nem lehetett kétsége. Ezt is intelligensen vette tudomásul, amikor eljött az idő.

Mi munkatársai szeretettel gondolunk rá, s őrizzük emlékezetünkben derűs személyiségét, kikezdhetetlen optimizmusát.

 

 

Trifonovné Karajz Borbála
könyvtáros

Trifonovné Karajz Borbála

Gyűjteményszervező könyvtáros

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: