A 17 éves Oslóban élő Frida élete alapjaiban rendül meg, amikor megtudja: olyan szembetegsége van, amely miatt el is veszítheti a látását. A kétségbeesett lány, édesanyja előtt eltitkolva az orvosi diagnózist, elhatározza, utazni fog, szétnéz a világban, amíg még lát.
Vonattal elmegy Firenzébe, ahol egy étteremben találkozik a norvég Jakobbal, aki éppen egy ifjúsági magazin számára készülő írásához gyűjt élményeket: az általa kiválasztott 34 műalkotást igyekszik élőben megnézni. (Ezek fotói a könyv közepén megtalálhatóak.) A különböző korok nagy alkotóinak munkái a keresztre feszített Krisztust ábrázolják.
A csendes, visszahúzódó fiú szinte szárnyal, amint a készülő cikke témájáról, Jézusról, az általa annyira szeretett és ismert művészekről, valamint azok műveiről beszél. Frida elbűvölten hallgatja Jakobot, csatlakozik a fiúhoz, aki szinte profi művészettörténész és idegenvezető is egy személyben.
Eljutnak együtt Velencébe és Párizsba is. Frida számára megszűnik a tér és az idő, és a benne állandóan jelenlevő magányosság is kezd csendesedni, szerelmes lesz. De Jakob viszonozza-e a lány érzéseit?
Fridának előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy ez az izgalmas utazás nem tarthat örökké és a szeme … A műtét nem halogatható sokáig. És eljön az őszinteség perce.
Bjørn Sortland regénye a művészetről, a vallásról és a szerelemről a kortárs ifjúsági irodalom egyik nagyszerű darabja, amelynek nagy érdeme, hogy valósághűen adja vissza a két fiatal életérzését, belső lelki történéseit és azt a nyitottságot, amellyel Isten, a művészet és a másik ember felé tudnak fordulni.
Felnőtteknek is ajánlom a norvég író munkáját, hiszen akárhány évesek is vagyunk, a lelkünk mélyén őrizzük az egykori fiatalabb énünket, a csendjeinket, a belső utazásainkat, a másik embert, az „őszinteség perceinket”.
Lőkös Angéla