Azok, akik elveszítettek valakit a szeretteik közül, tudják, milyen a fájdalom, ami összetöri a szívet és csaknem megdermeszti a lelket.
Ilyen mélységes gyászt hordoz Tristan Cole, aki nemrég költözött Medows Creekbe. A kisváros lakói emberkerülőnek, indulatosnak, durvának tartják a férfit, akiről igazából nem is tudnak semmit. Kerülik őt, nem veszik maguknak a fáradságot, hogy bármi közelebbit is megtudjanak róla. Egyedül a különcnek tartott Mr. Hensontól kap egy esélyt: munkát ad Tristannek a boltjában.
Elizabeth Baley a férje halála után egy évvel költözik vissza a kisvárosba. Éppen hazafelé tart, amikor – nem túl szerencsés körülmények között – találkozik Tristannel. A lány érzékeli a férfiben szunnyadó fájdalmat, ráismer a saját magában is dúló elveszettség-érzésre, de meglátja benne – annak összetörtsége ellenére is – a jót és az erőt.
Az egymás iránt lassan kibontakozó szerelmük próbára teszi mindkettejüket: kiderül, hogy lehetnek-e azok, akik – az őket ért veszteségeken túljutva – a mindent jelentik a másik számára.
Az írónő remek stílusérzékkel láttatja velünk a két ember belső világát: Tristan és Elizabeth visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg a velük történteket, önmagukért és egymásért, a másikért való életben maradásért megtett lépéseiket, belső harcaikat.
Olvasás közben nemegyszer nyers szókimondással, gyakran naturalista ábrázolással találkozhatunk, amely miatt elsősorban a felnőtt olvasók figyelmébe ajánlom a könyvet.
A gyász, az elengedés, az újrakezdés lehetősége és egy nem mindennapi szerelem tárul elénk az amerikai írónő letehetetlen, nagysikerű regényében, amely – gondolom, sokak szerint, akik már olvasták – jogosan vár a megfilmesítésre.
Lőkös Angéla