Könyvfirkák

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtár gyűjteményszervező osztályán dolgozva nemcsak új könyvekkel találkozunk, de állományellenőrzések és selejtezések, apasztás közben sok-sok régi könyvbe is belelapozunk. Ilyenkor sok bennfelejtett olvasói könyvjelző színesíti a munkát – ezeket ki is állítjuk olvasóink örömére –  és találkozunk az olvasói „kreativitás” könyvekbe jegyzett termékeivel, mindenféle olvasói bejegyzéssel.

A könyvtárosok mindig is igyekeztek megóvni a gyűjteményüket, felhívni az olvasók figyelmét, hogy vigyázzák, becsüljék a könyveket, hogy sok más olvasó élvezhesse még azokat.

Manapság leginkább a Használati szabályzatban hívjuk fel erre a figyelmet.

Sok olvasó azonban nem állja meg, hogy véleményét ne rögzítse az olvasott könyvben, esetleg úgy használja, mintha saját könyvből tanulna, jobb híján oda firkantson épp fel valamit, vagy unaloműző rajzokkal díszítse.

Az alábbiakban az utóbbi években összegyűjtött könyvfirkákból szemezgetek. A képek rákattintással nagyíthatók.

A szerkesztés hiányosságait pótolja az olvasó:

pontosítja a tartalomjegyzéket
jelzi a végét, vagy csak örül, hogy a végére ért, de úgy látszik, tetszett is neki:

Egy különlegesen elkötelezett olvasó a sérült könyvet javította meg, legépelte és beragasztotta a hiányzó, kiszakadt részt. (Vagy ezt egy lelkiismeretes könyvtáros tehette?)

 

Elterjedt szokás jelölni a könyvekben, hogy már elolvastam, nehogy kivigyem még egyszer. Erre megvannak a saját kis jeleik, melyeket legtöbbször a könyv végében helyeznek el.

 

Főleg kötelező olvasmányokba jegyzetelnek, kiemeléseket tesznek aláhúzásokkal, lapszéli jegyzeteket írnak, vagy a címoldalon rögzítik a fontosabb tudnivalókat a műről

 

 

 

Van mélyebb érintettséget mutató hozzáfűzés, kiemelés is. Egy Radnóti Miklósról szóló könyvben:

Vagy a számára legfontosabb gondolatot emeli ki a címoldalra:

 

Vitatkozik az utószó-íróval:

 

Egy orosi diák humorizált az  Anyegin olvasása közben:

Sokszor üzennek egymásnak, hogy tetszett-e a könyv, érdemes-e elolvasni:


Móra Ferenc: Aranykoporsó c. könyvéről polemizálnak:

 

Felhívják a figyelmet a témával kapcsolatos más érdekes internetes forrásokra, de ez az olvasó becsülte a könyvet, cetliken hagyta benne az ajánlatát:

Felhívják a figyelmet a nyomdahibákra:

A nemtetszésüket is kíméletlenül kifejezik.

Nem annyira Bukovski könyvéről, hanem a belefirkálókról:

 

Murányi-Kovács Endre: Hét álnév c. könyvéről:


Nizan: Az összeesküvés c. könyvéről:

 

Sokan szeretnek rajzolgatni:


“Illusztráció” az Iliász címoldalán

Kacsó Sándor Lélekvesztőn c. könyvében (Erdélyi Szépmíves Céh, 1941) a rajzolatok is egyidősek lehetnek a könyvvel:

És egy gyerekkézbe került könyv:

 

Unalmas előadás közben itt leveleztek:

Jobb híján a keze ügyében lévő könyvbe firkantott bejegyzések:

Eszembe jutott, gyorsan felírom, el ne felejtsem:

 

Recepteket, használati utasításokat jegyeztek fel:

 


Telefonszámot – ezt – személyes adatként inkább nem illusztrálom

Különböző listákat:


Diákok komplett fogalmazást, ballagási búcsúbeszédet:

Fiatalok szerelmes levelet:

 

A könyvtárban olvasás közben zavaró tényezőt:

 

Személyes érintettséget, fontos magán-gondolatot:

 

Fekete István: A koppányi aga testamentuma c. könyvében

 

Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kiröpülnek c. verseskötetében

 

A könyvfirkák olykor szórakoztatóak, de inkább zavaróak a következő olvasó számára, sokan szóvá teszik még csak az aláhúzásokat is.
Senkit nem biztatunk az efféle kreativitásra, csak kuriózumként mutatjuk a gyűjteményt.

A feladat megoldása után remélhetőleg az a firkantó is tanult a leckéből, aki azt épp könyvtári könyvbe írta bele:

Ezt pedig abszolut csak balesetnek tekintjük:

Trifonovné Karajz Borbála

Gyűjteményszervező könyvtáros

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: