Francia helyeken

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Bakancslistás álmom egyszer eljutni Párizsba, aki kicsit is ismer, az tudja. Nem tudom, mikor alakult ki a rajongásom Franciaország és a francia kultúra iránt, de itt van, úgyhogy én mindent imádok, aminek egy kicsit is köze van hozzá. Az Eiffel-tornyot, a macaron-t, a francia képeket, élménybeszámolókat, zenéket. Szóval tényleg mindenevő vagyok, és számomra talán ezért lett akkora kedvenc ez a könyv. Mert igen, valóban sok másik könyv van, ami megemlíti Párizst, esetleg ott játszódik, de ez valahogy más volt. Egyrészt, mivel Anna szemszögéből olvashattuk, már közelebb tudjuk magunkhoz érezni, ám… ez a könyv teljesen oda repített, mindent láttam magam előtt ahol a lány járt, annyira szépen és részletesen lett leírva minden. Gyanítom, hogy az írónő járt a városban, vagy legalábbis mélyreható kutatómunkát végzett, mielőtt nekiállt megírni a regényt, mert annyira valóságosnak hatottak a leírások. Olyan érzésem volt, mintha megelevenedtek volna előttem a betűk, képekké váltak volna, megmutatva egy csodálatos helyet.

Szóval már csak azért is hatalmas kedvenc. Ám ami plusz pont, a karakterek, elsősorban Anna. Bevallom féltem attól, hogy olyan lesz, mint az összes többi lovestory hősnője: hisztis, nyavalygó bőgőmasina. Viszont nem így történt. Talpraesett volt, igyekezett, nem riadt vissza az akadályoktól inkább igyekezett megoldani azokat.

A másik karakter akiben pozitívan csalódtam, a főhős volt, Étienne St. Clair. A könyökömön jönnek már ki a mindenben tökéletes macsó rossz fiúk. Na, hát ő nem ilyen volt. Persze, az megszokott helyességet/sármot ő is birtokolta.  Ám a legnagyobb különbség: neki már van barátnője.

Úgyhogy ezzel el is kezdődnek a problémák…

Az biztos, sokszor szeretnék még “visszatérni” Párizsba, Annához, Étienne-hez, Merhez, Rasmihoz, Josh-hoz, a többiekhez és minden mosolygós boldog érzéshez, amit adott számomra ez a könyv.

Ha te is vágysz egy utazásra, ami teljesen feltölt és kikapcsol, vedd kezedbe a könyvet, és csak élvezd azt a varázst, amit adni tud neked.

Michel Bussi: Fekete vízililiomok

A krimiregények nem tartoznak az elsődleges érdeklődési körömbe, viszont néha szeretek kilépni a komfortzónámból, mert olyan különleges és egyedi történeteket olvashatok, mint Michel Bussi története. Nagyon bántam volna, hogyha kihagyom.

Ugyan elsődlegesen a gyilkosság és az ügy felgöngyölítése van a középpontban, azonban Monet, a festő is hatalmas szerepet kap. Egyrészt a helyszín (Giverny) miatt, hiszen a cselekmény során végig azokat a helyeket járjuk be, ahol ő élt és alkotott.  Pironkodva, de bevallom, hogy én sose voltam túlságosan benne a művészetben, a művészettörtént se az elsődleges érdeklődési köröm, így kifejezetten szívtam magamba minden információt, aminek a francia festőhöz volt köze. Érdekes volt, és adott egy újszerű pluszt a történetnek.

Szóval egyrészt a festőről beleszőtt információk, másrészt a hangulat, az elbeszélési mód teszi nagyon különlegessé. Bevallom, ezt az elején szoknom kellett, és a vége felé úgy éreztem, hogy talán akkor is tökéletes lett volna a könyv, ha ötven-száz oldallal kevesebb, de az időszakos hullámvölgyek ellenére élveztem a szerző stílusát. Csak rá kell hangolódni az elején, és türelmesen kivárni, amíg minden apró részlet a helyére kerül, minden törékeny ecsetvonás megtörténik, és még ezután se szabad elveszni a részletekben, különben nem leszünk képesek az egész művet látni.

Múlt és jelen titkai, emberi sorsok, megmagyarázhatatlan események sorozata ez regény, izgalmas és kiszámíthatatlan fordulatokkal. Minden apró részletre érdemes figyelni, mert soha nem lehet tudni, mi lesz hasznos a későbbiekben.

Egész nyugodtan kijelenthetem: 2019 legmeglepőbb története volt számomra A fekete víziliomok.

Kovács Alexa

További bejegyzései:
http://irasaimtarhaza.blogspot.com