Jesper Stein: Szép álmokat Feketerigó!
Jesper Stein: Szép álmokat Feketerigó! (Axel Steen 2.)
Főhősünk Axel Steen, aki a gyilkosságiaknál nyomozó, és még most négy évvel később sem képes feldolgozni azt, hogy nem találta meg egy fiatal érettségiző lány gyilkosságát. Azóta az esetet csak Feketerigó-ügyként emlegetik. Amikor évekkel később brutális és különös nemi erőszak esetekre figyel fel a rendőrség, Axel elkezdi összevetni a két esetet. Tényleg van összefüggés? Minden ügy megoldható? Vagy van, amit jobb nem bolygatni?
Mikor meghozta a postás, én pedig felvittem a moly.hu rendszerébe, miszerint megszereztem, jöttem csak rá, hogy „bakker, ez egy második kötet”. Úgy voltam vele, hogy most már mindegy, elkezdem, maximum nem fogom érteni, és akkor nem olvasom végig.
És itt ért az első meglepetés: az író úgy írta meg a könyvet, hogy azok az olvasók, akik nem akarják/tudják, elolvasni az előző kötetet, vagy egyszerűen csak olyan figyelmetlenek, mint én, ne érezzék azt, hogy el vannak veszve, és sötétben tapogatóznak. Ennek pedig kifejezetten örültem.
Én magam nagyon ritkán olvasok krimit, skandináv krimi pedig még soha nem került a kezembe, de azt kell mondanom, hogy kellemes csalódás volt, sokkal jobban tetszett, mint vártam. Arra számítottam, hogy valami krimit kapok ötvözve egy kis pszicho-thrillerrel, de az a helyzet, hogy ennél több volt benne, bár kellett egy kis idő, amire megszoktam a műfajt, belerázódtam a stílusba.
Nők elleni erőszakról írni és olvasni is egyaránt nehéz, mondhatni megterhelő, és itt ez az egyik fő mozgatórugó. Öt erőszak, melyek feltárása helyett úgy érzi az ember, hogy nem tesz senki semmit, csak egy helyben toporgunk, miközben valami beteg állat tönkreteszi a nőket. Mint kiderül később, hosszú évek óta.
Onnan tudtam biztosra, hogy ez a könyv bizony tud valamit, hogy járt az agyam olvasás közben. Nem egy olyan olvasmány, amit az ember együltő helyében elolvas, mert le se bírja tenni, legalább is nálam nem így volt, hosszabb-rövidebb időkre is félretettem, de ennek ellenére nem hagyott nyugodni, ki állhat a kegyetlen és dühítő esetek mögött.
Tényleg bemászik az ember agyába, kattog rajta, és egy idő után már inkább nem alszik nyitott ablaknál, mert biztos, ami biztos.
Axel Steen számomra kifejezetten rokonszenvesnek tűnt, nagyon tetszett, ahogy változott a történet során. Ahogy rokonszenvessé tette a munkája iránti elhivatottsága is, még ha kissé úgy is éreztem néha, hogy túllő a célon. Ismeritek azt, amikor valamit rettentően meg akartok oldani, vagy legalább is a végére járni, és ez a valami minden mással szemben prioritást élvez? Na, Axel pontosan így járt. Kíváncsi lennék, hogy csak a Feketerigó-ügy megoldatlansága váltotta ezt ki belőle, vagy egyébként is ilyen. Ehhez a további kötetek ismerete szükséges.
Ea Holdzt karaktere számomra az, akit még valamennyire megismerhettem, és emiatt meg is kedveltem. Nagyon tetszettek az okai, amiért az ügyvédi pályát választotta, illetve a szemlélet, amit az elkövetőkről gondol. Szimpatikus női karakter, na. Ez is ritka.
Azt hiszem, aki egy olyan olvasmányt keres, aminek nem jön rá húsz oldal után a végére, megtalálta. Nem mindig egységesen izgalmas, de mégse ereszt, és akarva-akaratlan ugyanúgy kattognak a fogaskerekek az agyadban, mint a nyomozóknak.
Tudjátok mi az igazán ijesztő? A valódi szörnyetegek tényleg köztünk élnek.
Nekem mindenképp egy pozitív olvasmányélmény volt, nem kizárt, hogy fogok még olvasni skandináv krimit…
Kovács Alexa
További könyvajánlók Alexától: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/
