Kezdjetek el élni!

A NIOK februári témájához – házasságról szól – ajánl könyvet olvasmányai közül Kovács Alexa.

Róbert Katalin Színből, szívből igazán című regényét igazán szerettem. Ez pedig rögtön felkeltette az érdeklődésem, talán a címe miatt. Mégis sokáig gondolkodtam azon, olvassam-e. Megbántam, hogy eddig vártam.

Regényünk durván belecsap a dolgok közepébe.
Marci hagy egy üzenetet néhány számára fontos embernek, aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Kétségek közt hagyva a barátait, a feleségét, az édesanyját.
Ő maga válaszokat keres. A többiek talán önmagukat.

Bevallom őszintén, ehhez most kellett egy kis idő, hogy belerázódjak a történetbe. Amennyire lassan haladtam az elejével, annyira gyorsan fejeztem be. Egy nap alatt kétszáz oldal, suli mellett… azt hiszem, sokat elmond.

Sejtettem, hogy nem csak a nevekre, de a dátumokra is figyelnem kell majd. Igazam lett. És épp ezért ajánlok az olvasáshoz egy csendes zugot, ahol csak a regényre figyel az ember, mert megeshet, hogy egyébként nem pontosan tudja követni. Igazából az egész egy nagy gépezetre hasonlított számomra: volt egy központi rész, de voltak visszaugrások az időben, kisebb alkatrészek, amik segítettek megérteni az egész működését. Meg kellett szoknom, de tény, hogy enélkül nem lett volna kerek a regény.

Az írónő pedig továbbra is nagyon értett a karakterábrázoláshoz.
Ott van Marci: folyamatosan kereste a lehetőségeket a fejlődésre, a jobbra, a többre. Nem ezt csinálja a legtöbb ember, akár akaratlanul is?
Ott van Barbi: aki eddig csak ment a férje után, mint egy jó kiskutya, sodródott az árral. Ám a végén mégis csak a sarkára állt, ezt nagyon becsültem benne. Ha végig gondjuk, mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse.
Ott van Margó: az idős asszony, aki feladott valami fontosat a múltban a családjáért, a számára – akkor – fontos dolgokért. Ugye, mi is voltunk már legalább hasonló helyzetben? A kérdés, amit az asszony is feltett, hogy tényleg helyesen döntöttünk-e.
Ott van Zsófi: olyan férfiakra vadászott, akik már ugyan foglaltak, mégis belementek a kalandba. Hisz nincsenek kötöttségek, helyette talán volt tűz, ami hiányzik a házasságból. Tényleg csak egy kis tűzért, és újdonság varázsáért válik két ember szeretővé? Talán. Talán valami teljesen más, és mélyebb dolog végett: egy olyan érzést keres, amit mástól vár, de nem kaphatja meg.
És ott van Vencel: aki úgy él, ahogy neki jó. Egy ideig. Ám hiába érkezik el a befásultság szakasza, lépni nem egyszerű. Talán természetünknél fogva félünk az ismeretlentől, és ezért érjük be a komfortzóna kényelmével.

Annyira élethűek a szereplők, hogy megdöbbentem. Hisz a legtöbb emberben ott van egy-két tulajdonáguk. A megfelelési vágy, a boldogságkeresés a “nemtudomhogyantovább” érzés. Szerettem mindannyiukat.

Köszönettel tartozom az írónőnek. Az élményért, amiben a könyve által részem lehetett. Szóval köszönöm, hogy olvashattam, hogy elgondolkodtam, hogy felnyitotta a szememet. Nagyon más érzéseket keltett bennem, mint a korábban olvasott regényei, de ezek ugyanolyan kellemesek voltak.

Befejeztem, és csak öleltem a könyvet hosszú percekig.
Az élet túl rövid, hogy a “mi történhetett volna” ha határozza meg. Túl rövid, hogy a tökéletes pillanatra várjatok. Két életünk van, és az a második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy mégis csak egy van.
Úgyhogy kezdjetek el élni! Most. Igazán, szívből.

Kovács Alexa

Kovács Alexa interjúja Róbert Katalinnal: 
http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2016/09/robert-katalin-kezdjetek-el-elni-interju.html