Levelek Skye szigetéről

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

1912-ben járunk, az első világháború küszöbén. Egy apró skót szigeten élő szerző kap levelet egy amerikai fiatalembertől, aki mint kiderült, olvasta Elphent verseit, és igazán jó véleménnyel van róla. Davey választ is kap, majd levél levelet követ.
Ám amikor a világ összeomlik, veszélyes új kapcsolatokba bonyolódni.

Majdnem három évtizeddel később, 1940-ben újabb levelet kap a nő, ám ezúttal nem egy rajongótól, hanem a lányától, aki hazafele tart, a II. világháború közepén.
Amikor pedig bombatalálat éri a házat, és Elphent eltűnik, a lánya igyekszik összerakni a hiányos kirakót, ami tulajdonképpen az édesanyja múltja.

Amire először kitérek, az a kettős idősík. Ugyanis erről semmi információm nem volt, csak akkor jöttem rá, mikor olvasni kezdtem. Felváltva vagyunk 1912-ben és 1940-ben, és először féltem tőle, hogy bele fogok kavarodni, de szerencsére ilyen nem történt.

Jól felépített mind a két idősík, de valahogy nekem Elpsent-é jobban tetszett. Talán Davey és a szépen kibontakozó szerelmük miatt, nem tudom. Lehet okolni a menthetetlenül romantikus lelkemet.
Aztán ott van Margaret is, aki keresi az édesanyját, s emiatt megismerkedik például olyan rokonnal is, akinek létezéséről eddig nem is tudott, mégis fontos darabja a kirakónak.

A másik, amit még nagyon imádtam, a levél-forma. Annyira új és annyira jó volt! Hiszen manapság, a modern világban már kiment a divatból ez a fajta kommunikációs mód. Itt a Facebook, az e-mail, az sms… csak elővesszük valamelyiket, és pár percen belül már célba is ér az üzenet. Akár több száz kilométerrel arrébb.
Annyira jó volt ezt félretenni, és elveszni a varázslatban a toll és a papír segítségével. Figyelni a dátumokat, meglepődni, hogy olykor több hét a kézbesítés.
Emlékszem, két évvel ezelőtt egy kedves barátnőm közbenjárásával kétnaponta jött egy levél. Leírhatatlanul jó érzés volt, megőriztem mindet és a mai napig sokszor elolvasom. 🙂

Ráadásul azt hiszem, hogy újabb hely került az Egyszer-mindenképp látnom kell listára, ez pedig Skye szigete. Egyszerűen varázslatos az a mód, ahogy le van írva a táj, úgyhogy ha megnyerem a lottót, csomagolok és megyek. Ki tart velem?

Oké, még egy pozitívumot kiemelnék a többi mellé: irodalom az irodalomban. Sok könyvcímről van szó a regény alatt, ezeket kiírtam, és hamarosan utána is fogok nézni.

Nem is szaporítom tovább a szót, olvassátok, mert nagyon megéri! Tele van érzelmekkel, varázslattal és reménnyel. Gyönyörű történet a háború viszontagságairól, erőről, várakozásról, időt és teret is leküzdő szerelemről. Imádtam, biztos, hogy még fogom olvasni.
Tegyétek ti is ezt!

Kovács Alexa
http://irasaimtarhaza.blogspot.com