„Ennek a városnak voltam az írója”
Ezzel a címmel rendeztek irodalomtörténeti konferenciát könyvtárunkban Krúdy Gyuláról, születésének 140., halálának 85. évfordulója alkalmából 2018. október 19-én, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Tagozata, a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete és a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár szervezésében.
Tomasovszki Anita a könyvtár, Bajnay Kornél a városvezetés részéről köszöntötte a megjelenteket. Karádi Zsolt megnyitóbeszédében szólt arról, hogy Krúdy Gyula életműve kimeríthetetlen, máig tartogat meglepetéseket – erről a nap folyamán meg is győződhettünk –, s arról, hogy már korai, debreceni leveleiben is ír vágyódásáról Nyíregyházára, „ahol csak boldogság van és szelíd öröm”. Ezután a hangulat megteremtéséhez a teremben helyet foglaló krúdys diákok közül egy diáklány olvasott fel részletet az Őszi utazások a vörös postakocsin c. műből.
Pethő József (Miskolci Egyetem) A Krúdy-próza poétikusságának kérdéséhez tett hozzá gondolatokat „kognitív stilisztikai megközelítésben”. Kiemelte az alábbi elemeket, melyek összetéveszthetetlenné teszik költői stílusát: reflexiókat előidéző referenciális bizonytalanság, stilizálás, irónia, zeneiség, képiség, retorizált szerkezetek, sajátos narrátori pozíció. Külön részletesen szólt a hangulatos írói névadásról, mint pl. Szindbád, Gyöngyvirágosi Róza, Hattyúfalvi Etele, Szerelemvölgyi Áldáska, Szarvashegyi-Fácánkúti Edmundné. A konklúzió: Krúdy stílusa korántsem „egyhangú gordonka”, de kivételesen gazdag partitúra. Az előadás inkább a jelenlévő szakközönséghez szólt.
Minya Károly (Nyíregyháza) Krúdy ikernovelláiról tartott előadást, megemlítve, hogy a témát már hajdan szemináriumi dolgozatként is feldolgozta. Az ikernovella, párnovella sajátos műfaj, az író ugyanazt a történetet más-más nézőpontból meséli el bennük. A két novella, amelyet elemzett, összehasonlított: A hírlapíró és a halál illetve Az utolsó szivar az Arabs szürkénél. A történet: a hírlapíró megsértette a kaszinót, az ezredes ezt a sértést megtorlandó párbajra hívja. A novellák a párbaj előtti napot, estét, éjszakát, a párbajra való készülődést beszélik el a hírlapíró és az ezredes szempontjából. Ugyanaz történik mindkettőjükkel, megpróbálják a másik attitűdjét felvenni, helyzetébe belehelyezkedni, s ez olyannyira sikerül, hogy nem tudnak visszalépni saját helyzetükbe, a megjátszott helyzet valóra váltja magát: a hírlapíró lelövi az ezredest. Az előadó sorra vette a novellák párhuzamosságait, megemlítve, hogy mindkettő un. „gyomornovella”, melyek hősei a kocsmaasztal mellett keresik a megoldást, s melyeket üres hassal nem lehet olvasni.
Jánosi Zoltán (Nyíregyháza) előadását távollétében Karádi Zsolt olvasta fel Szindbád a nyíregyházi címmel. Krúdy Gyula nyíregyházi gyökereit, kapcsolatait, az író és a város viszonyát taglalta a dolgozat illetve a belőle felolvasott részletek, utalva Katona Bélára, a téma első alapos kutatójára. A kapcsolat meghatározói: a család és a város 1848-as hagyományai valamint a család nyíregyházi, nyírségi volta. Két jellemző nyírségi embertípus bukkan fel újra és újra a művekben: a tirpák és a dzsentri. A tirpák emberekről hajszálpontos ismeretek garmadáját adja, e szereplőkkel tiszteletadását fejezi ki a tirpákok előtt. E szemlélet kialakulásában óriási hatása volt a város evangélikus gimnáziumának, ahol tanult, mely intézmény önmagában is a tirpák közösség teremtő erejének egyik bizonyítéka. Végül megemlékezett róla, hogy az író 1931-ben repülőgéppel tért haza Nyíregyházára – s ennek kapcsán a nyíregyházi repülés történetéről, s a nyírségi tájról, mely Krúdy „nyíregyháziságának” igen fontos eleme.
Hamar Péter megyei irodalomtörténész, filmesztéta A Krúdy-művek közegellenállása a mozgóképpé formálással szemben címmel tartotta meg előadását.
Krúdy műveiből kb. 20 tévés alkotás és egy mozifilm készült, ez Huszárik Zoltán Szindbádja. A címben jelzett ellenállással igazából csak a Huszárik film birkózott meg. A Krúdy-szöveg asszociációival, képhalmazaival nehezen adja meg magát a filmnek, a feldolgozások inkább ezek hangulatát próbálják visszaadni lírai képek nagytotáljaival, míg Huszáriknál inkább a közelképek sokasága, sok snitt és lírai montázsok dominálnak. A Krúdy-művekben nincsenek éles konfliktusok, mozgalmas cselekmény – a film ezt nehezen bírja, ezért a tévéfilmek feldúsítják a cselekményt, több Krúdy-mesét próbálnak egy alkotásba összemosni. Huszárik Zoltán Szindbádja viszont telített az író szellemében fogant filmes hozzáadott értékekkel, minden jelenete hozzátesz valamit Szindbádhoz illetve a filozofikus teljességhez. Az előadás Nagy László rózsa-hasonlatával zárult, mely szerint a rózsát nem kell felboncolnunk, elég a látvány az élmény teljességéhez.
Karádi Zsolt (Nyíregyháza) Krúdy Gyula színházi témájú írásai a Debreceni Ellenőr hasábjain c. előadása Krúdy életének kevésbé ismert éveiről szólt. Középiskolás évei után közvetlenül került Debrecenbe, a Debreceni ellenőr c. lap munkatársa lett, rögtön a színházi rovat vezetője, s kb. 100 színházi témájú írása jelent meg. Írásait „R” néven jegyezte Rezeda rövidítéseként. Ezek az évek a debreceni színháznak igen gyenge évei voltak, rengeteg darabot játszottak, szinte naponta másat, az elmélyültebb kritikának már ez sem kedvezett. A fiatal Krúdynak nem voltak színházi tapasztalatai, sem kritikaírásai gyakorlata, hanem egy kialakuló viszonylag biztos értékrendje. Katona Béla szerint színházi tárgyú írásai „futó benyomások voltak sebtiben papírra vetve”. Kritikáinak három biztos pontja volt: az aktuális közönség (főleg a létszáma), az előadott mű értékessége és a színészi játék. Utóbbinak a megítélésében leginkább a hitelességet tartotta fontosnak, de nyelvi eszközei a megfogalmazásra nem nagyon voltak: „ügyesen játszott”, „hatalmas alakítást csinált”. A művek értékességét biztosan ítélte meg, és sommásan írta azt le: „sületlen ostobaság”, „fércmunka”. Az értékeset éles szemmel vette észre, főképp a klasszikusokat, az Ármány és szerelem c. Schiller-darabot valóságos gyöngyszemnek tartotta. A rendező munkájáról nemigen szólt, igaz a rendezői színház sokkal később alakult ki.
Kemény Gábor (Miskolc) Krúdy kettős tükörben címmel a pastiche és a paródia különbségét és eseteit vizsgálta Krúdyról szóló művek esetében. A pastiche stílusutánzást jelent, paródia nevetségessé tesz.
Márai Sándor Szindbád hazamegy c. regényében felidézi az írót, Krúdy Gyulát, saját stílusában (pastiche), képszerűséget, krúdys hasonlatokat alkalmazva, hömpölygő mondatszerkesztéssel. Jánosi Zoltán írásában Krúdy feltámad az 1990-es években s betér egy vendéglőbe, ami egy McDonalds. Itt a stílus már csaknem paródiába csap át.
Szappanos Gábor utazóregénye, melyben szintén Szindbád feltámadásáról van szó, méginkább paródia. Karinthy írása az Így írtok ti-ben egyértelmű vaskos paródia arról, hogy mennyire a régit szereti az író. De magának Krúdynak az írásaiban is felfedezhetők parodisztikus vonások, ahol az érzelmes szöveg már-már a maga paródiájává válik (Napraforgó, Bukfenc)
Sturm László (Budapest) Álmok és kiutak címmel Krúdy Gyula: Palotai álmok c. kisregényét elemezte, főképp abból a szempontból, hogy a Krúdy-regényekben ritka boldog vég itt indokolt-e, hiteles-e. Konklúziója: igen, a szereplők kiérdemelték a boldogságot, mert abban a szürke középszerű közegben, ahol minden csak ábrándozás, jelentéktelenség és unalom, Péter Pál és Judit át tudnak formálódni, kiállnak igazi próbatételeket a szerelem vállalása érdekében.
Gintli Tibor (Budapest) Profán vezeklések (Szindbád megtérése) címmel két hasonló témájú Szindbád-novella kapcsán Szindbád megtéréssel való próbálkozásairól tartotta előadását. Az Életmentő kékfestő c. elbeszélésben Szindbád már-már gyónásra szánja el magát, de eszébe jut gyerekkori pajtása, Valentin, aki bűnönként egy krajcárért magára vállalta azokat, és sajátjaiként gyónta meg. Most is őt keresi fel, neki gyónik, s olyan bűnét vallja meg, ami egész életében nyomasztotta. A megbocsátás érdekében a hajdani, mára megöregedett Marikából kell „kiűznie az ördögöt”, ami nincs ínyére, de vállalja a bűnhődést. A Pénzen járják a búcsút c. elbeszélésben éppen ellenkezőleg, meg kell tartóztatnia magát. Szindbád – amikor már egy nő sem akarja őt „meggyógyítani” – zarándoklatra megy szőrcsuhában, s éjjel a zarándokasszonyok között kell aludnia, szerelmi ábrándok nélkül, meséjüket hallgatva.
Végül a Nyíregyházi Egyetem színjátszói lírai játékot mutattak be Krúdy Gyula műveiből A hóember szeretője címen. Az előadást Karádi Zsolt rendezte, aki ezúttal részt is vett a játékban.
Trifonovné Karajz Borbála
(könyvtáros)
