Isaacson: Lóháton

Ajánló a Nincs időm olvasni kihívás szeptemberi témájához

Rupert Isaacson: Lóháton

A borító gyönyörűséges, a történet is érdekes.

A történet közepében a könyv írója Rupert Isaacson áll, illetve a családja.
A fiúknál Rowan-nel autizmust diagnosztizálnak az orvosok, a szülők pedig tanácstalanok. Nem használ semmilyen terápia, Rowan hangulatingadozásai, dühkitörései uralják a mindennapokat.
Csak akkor tapasztalnak változást, mikor a fiú a szomszéd birtokon lovagol.
Rupert eldönti, hogy elmegy a feleségével és a fiúval Mongóliába, a sámánok és a lovak hazájába, reménykedve a gyógyulásban.

Mindig is érdekelt az autizmus. A tünetek, a viselkedés, az, hogy ezt az érintett családok hogyan dolgozzák fel, és élnek együtt a diagnózissal.
Azt hiszem, hogy Rowan szülei remekül helytálltak. Erősek voltak, pedig a legtöbben a felénél feladták volna.

A Mongóliában játszódó részeket szerettem olvasni, ez a hely is felkerült az “Egyszer látnom kell”-listámra. Gyönyörű érintetlen sztyeppe, ameddig a szem ellát, s mindezt ráadásul egy szuper csapattal járták be.

Ha nem volt elég maga a történet, ott vannak a képek. A képek, amelyek nagyon kellettek a könyv végére. Egyszerűen jó volt nézni őket.

Ez a regény nem színezi ki a történetet. Miért tenné? Benne van az öröm, de benne vannak a kételyek is. Mert ilyen ez az élet.
Ennyire kitárulkozni nagy bátorságra vall, és én ezért becsülöm az írót.
Hálát is érzek. Amiatt, hogy megosztotta velünk a történetet, a fia történetét.
Végig reménykedtem a sikerükben.

Ha tehetitek, olvassátok a regényt! Bepillantást enged egy autista fiú, autista fiút nevelő szülők életébe.
Ez a világ pedig ugyan más, de csodálatos, értékes és nagyon gazdag.

Kovács Alexa

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2016/05/rupert-isaacson-lohaton.html