Időtlen szerelem trilógia

Nincs időm olvasni – 12 hónap 12 könyv

Augusztusban olvass el egy olyan könyvet, amely valamely sorozat részeként jelent meg!
Kovács Alexa Az Időtlen szerelem trilógia köteteit ajánlja

Kerstin Gier: Rubinvörös (Időtlen szerelem 1.)

Az alapsztorit az adja, hogy van egy úgynevezett időutazásért felelős gén, ami általában az ember tizenhatodik életében mutatkozik meg először. De a képlet nem ilyen egyszerű: az embernek egy bizonyos hónap bizonyos napján kell születnie ahhoz, hogy megkaphassa a gént, ezt követően pedig hosszú évekig tart a felkészítő folyamat.
Ám mi van akkor, ha a génhordozó nem tudja, hogy az, aki?
Így járt főhősnőnk is, Gwendolyn is, aki csak gént kapott, ahhoz használati utasítást nem.
Jól gondoljátok, minden lesz innentől az élete, az egyszerű kivételével.

A időutazást igazán érdekesnek tartom. Ráadásul azok a ruhák, azok a környezetek! Nincs mit tenni, egyszerűen szerelem.
Ha választani kellene, hogy melyik könyvben lennék főszereplő, szerintem nem gondolkodnék sokat, mielőtt ezt a regényt mondanám.

És nem csak az időutazás miatt. Más jó pontjai is vannak: az időutazás, mint főszál mellett, ott van a cselekmény többi része. Az, ahogy Gwen próbálja megérteni a dolgokat, alkalmazkodni az újonnan kialakult helyzethez. Annyira örültem, hogy egyáltalán nem vált valami sipákoló, hisztis, jajmostmégismilesz anyámasszony katonájává, hanem igyekezett kihozni a legtöbbet a dolgokból, bebizonyítani, hogy igenis méltó arra, hogy tiszteljék, és ne csak valami béna iskolás lányt lássanak benne.

Kicsit bővebben a szereplőkről: ugye egyrészt Gwen, ám természetesen van partnere az időutazásban. Férfiágon ugyanis Gideon de Villers a mostani időutazó. Aki egy arrogáns, felvágós, beszólogatós ex-lovaspóló játékos. Aki durván kiakadt, mikor az események, és annak női főszereplője kissé megváltozott. Ám végig ott a lehetősége annak, hogy talán ez csak a látszat, és ahogy haladunk, ez egyre biztosabbá válik.
Ha valami olyan regény kell, ami teljesen kikapcsolja számodra az időt, ráadásul anélkül juttat el például 1956-ba, hogy fel kellene állnod a fotelből… nos, akkor nagy valószínűséggel megtaláltad.
Gyere, csak bátran, izgalmas utazás vette kezdetét!

 

Kerstin Gier: Zafírkék (Időtlen szerelem 2.)

Az első kötete is igazán könnyed volt, és ki is kapcsolt. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy a folytatást is elolvasom.

Gwendolyn mint megtudtuk az előző részből rendelkezik a különleges időutazásért felelős génnel, tehát képes visszautazni a múlt egy adott évének adott napjára. Ám ez nem csak holmi utazgatás lesz. Válaszkeresés, egy különleges segítőtárs és egy legyező is fontos szerepet kap.

A cselekmény ugyan nem volt annyira izgalmas, mint a Rubinvörös esetében, ám a múltba történő utazások mégis valami pluszt adtak.   Már csak Saint Germain gróf kapcsán is biztos vagyok abban, hogy fog még az utolsó kötet meglepetéseket tartogatni.
Ráadásul ez az epilógus se sikerült éppen laposra.

Főleg Giordino és Xemerious tett arról, hogy jókat mosolyogjak olvasás közben.
A kis vízköpőnek átkozottul jó szövege volt végig a történetben, főleg amikor a “Csillogó Kövecskére” tett megjegyzést.

Nos igen, Gideon de Villers tudott valamit az időutazáson kívül is. Bár tény, hogy kiismerhetetlen egy természete volt, van a karakterében valami plusz, amiért kedvelni lehet.
Gwen is szimpatikusabb, mint az első kötetben, mintha felnőtt volna a feladatához. Bàr a Gideon miatti szenvedését tudtam volna mellőzni.

Azt kell mondanom, hogy aki az előző kötetet szerette, olvassa ezt is. Ha másért nem, Gideonért és a vízköpő démonért mindenképp érdemes elolvasni.

Kerstin Gier: Smaragdzöld (Időtlen szerelem 3.)

Ez is eljött, a trilógia utolsó kötete. Bevallom, már szinte semmire nem emlékeztem a regény cselekményét illetően, úgyhogy kíváncsian kezdtem bele.

Alig kezdtem el, majdnem félretettem. Azért egy regény első oldalain nyavalygással találkozni…, eléggé el tudja venni az ember lánya kedvét. Megértem én, hogy összetörték Gwen (marcipán)szívét, de amit művelt, az több volt, mint zavaró.
No sebaj, azért csak folytattam, és miután a kezdeti hisztin túl voltunk, még tetszett is.
Végre eljutottunk a már korábban említett bálra, ráadásul a szálak is egyre bonyolódtak.
Tény, hogy utolsó kötet ellenére az írónő nem siette el a dolgok lezárását.

Nem is tudom eldönteni, hogy tetszett-e annyira, mint az elődjei. Mégse tudom túlzottan húzni rá a számat.

Főleg azért nem, mert a szerző minden rendelkezésére álló oldalt kihasznált, pörögtek az események. Amikor már azt hittem, hogy egyik-másik rejtélyre kiderül a megoldás, rá kellett döbbennem, hogy ez koránt sincs így. Sokkal több jelentés rejtőzik a szavak mögött. Sokkal több titka lehet egy embernek.

Ha már emberek: a cselekményt helyenként ugyan laposnak éreztem, a karakterek sokat lendítettek a helyzeten az ilyen jeleneteknél.
Xemerious még mindig egyike a kedvenc karaktereimnek. “Ha tévéműsor lennél, elkapcsolnálak” – ha nem nevettem egy percig masszívan…
Lesliet is sikerült megkedvelnem így a trilógia végére, jó volt olvasni, hogy mindig ott volt, amikor segíteni kellett.

Sok történés, sok kérdés, és szerencsére még több válasz. Az utolsó oldalig izgalomban tart ez a könnyed, szórakoztató ifjúsági regény.
Ha ki akarsz kapcsolni és jókat mosolyogni rejtélyeken és romantikán, ez a te könyved, a te trilógiád!

 

Bővebben a kötetekről:  RubinvörösZafirkékSmaradgzöld

Kovács Alexa

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: