Tökéletes kémia
Nincs időm olvasni kihívás – Augusztus: egy sorozatba tartozó könyv
Kovács Alexa ajánlja a Tökéletes kémiát
Simone Elkeles: Tökéletes kémia (Tökéletes kémia 1.)
Az alaptörténet fő mozgatórugója a társadalmi rétegek közti különbség, a fehérek és a mexikóiak közötti ellentét. Így második olvasásra az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy modern bőrbe bújtatott Rómeó és Júlia, megspékelve egy kis bandaháborúval, köretnek pedig ott vannak a maszkok, amiket mindenki visel, csak azért, hogy senki ne tudja meg, mi rejtőzik valóban a felszín alatt.
Ott van Brittany. Látszólag tökéletes. Ám itt mindenki maszkot húz. A külső maszk, a burok igazából elfedi a valóságot, amiben ott van az, hogy nem jó a kapcsolata a szüleivel, hogy a barátja már sokkal előrébb járna, mint azt ő szeretné, hogy Little-kóros nővérét hiába szereti, a szülők el akarják küldeni a háztól. Emiatt Brit igyekszik minél jobban megfelelni, és úgy alakítani a jövőjét, hogy mindenképp a nővére mellett maradhasson.
A másik oldal képviselője Alex, akinek hamar fel kellett nőnie, és magára venni a családfő szerepét. Hogy édesanyját és az öcséit védeni tudja egy olyan környéken, ahol az emberek életének része a nehézség. Illetve a bandatagság. Ha bandatag vagy, akkor jó a családodnak, legalábbis ezt mondják, így nem is csoda, hogy Alex is tag. Így pedig kapcsolatba kerül drogokkal, erőszakkal, szóval mindennel, ami nem éppen illegális és jó. Nem léteznek számára álmok vagy vágyak, csak egy cél fontos számára: hogy az öccseit megóvja a saját útjától.
Aminek külön örültem, hogy lassan épült fel a köztük lévő kapcsolat, így még jobban izgultam kettőjükért, illetve azért, hogy mi lesz velük. Vajon elég perzselő a kémia, hogy áthidalja a különbségeket?
Ami még nálam külön bonuspont volt, méghozzá sok, az Alex spanyol megszólalásai. Készen voltam, méghozzá a lehető legjobb értelemben. Nekem is kell egy spanyolul beszélő pasi, kész, pont. Ja és legyen helyes. Előny, ha Alex Fuentest-nek hívják.
Sokszor olvastam már, és úgy érzem, hogy olvasásról olvasásra jobban szeretem. Ritka az, hogy én többször is elolvassak egy regényt, de ez nem tudom megunni.
Társadalmi különbségek, kiállás önmagunkért és egy olyan szerelem van ebben a könyvben, amire szerintem titkon mindenki vágyik.
Olyan ez, mint egy modern Rómeó és Júlia-történet.
Én pedig elmondhatatlanul imádom.
Simone Elkeles: A vonzás szabályai (Tökéletes kémia 2.)
Carlos életének alakulásába enged bepillantást. Már amikor Alexet megismertem, éreztem, hogy bizony az öcskös se lesz egy áldott kisangyal glóriával a feje fölött.
Ez be is bizonyosodik, abban a percben, ahogy a leszáll a gépe Coloradoban, és odacuccol a bátyjához. Ha lehetséges, a Fuentest-tesók részről-részre/generációról-generációra mocskosabb szájúak, vagy csak jobban játsszák a kemény gyereket, ugyanakkor mint a bátyjánál, Carlosnál is szerethető ez a seggfejség.
És ha már említettem az iskolát: a mi mexikói bad boy-unk itt ismerkedik meg Kiarával, a női főszereplőnkkel. Aki Brittany-val ellentétben még csak nem is szőke, és suli kedvencének végképp nem mondanám.
Ő inkább amolyan szürke egér, kissé különc (öltözködési) stílussal, határozott elképzelésekkel és erős személyiséggel.
Ám hiába ez a személyiség, tény, hogy aki egy Fuentest-nek ellenáll az vagy halott, vagy fából van. Szóval természetesen Kiara felkerül Carlos radarjára épp a “mássága” miatt, ez pedig fordítva is igaz: Kiarának az érdeklődését is felkelti a kemény macsó viselkedés.
Nem mondom, hogy jobban szerettem ezt a részt, mint az előzőt, mert valahol egy szinten áll a kettő, de az biztos, hogy szerelmes vagyok ezekbe a fiúkba. A mondatokba illesztett spanyol szavak, a mocskos beszéd, a szép lassan kialakuló szerelmi szál, majd az ebből következő nagyon édes közös jelenetek Kiara és Carlos között, mind hozzátett ahhoz, hogy megszeressem és gyorsan be is fejezzem a történetet.
Egy valamit jól a fejembe vésett ez a könyv: van, amikor csak hagyni kell, hogy történjenek a dolgok, nem biztos, hogy a szabályokat kell követni. A vonzás esetében biztosan nem.
Simone Elkeles: Láncreakció (Tökéletes kémia 3.)
A bátyáinak a történetén már túl voltam, szóval egyértelmű volt, hogy a legfiatalabb Fuentest-testvér se maradhat ki a sorból. Azt kell mondjam, hogy továbbra is imádom mind a három srácot.
Luis közel sem olyan bad boy, mint a testvérei, de a vérét ő sem tagadhatja le. Tudja magáról, hogy jól néz ki, ezt az adottságát pedig nem fél bevetni. Szereti a veszélyt, ösztökéli az adrenalin, és persze kacsingat felé a banda sötét fellege is. Viszont ő nem olyan “alapjáratonrosszvagyok”-típus, mint a két idősebb. Luis továbbra is jól tanul, céljai vannak, és természetesen bármit megtenne a családjáért.
Nikki az előző két lánnyal ellentétben már nem “érzelemszűz”. Egyszer már odaadta a testét és a lelkét egy fiúnak. Ez a fiú pedig kihasználta, aztán eldobta, mint egy megunt játékot. A lány megkeményedett. Bizalmatlan lett, és eldöntötte, hogy nincs több déli fiú. Így Luis-t is úgy kerüli, mint macska a vizet.
Viszont akik között működik a kémia, ott elég egyetlen találkozás, egyetlen szó, és visszavonhatatlanul beindul a láncreakció.
Már csak az a kérdés, hogy ez vajon tragédiához vezet-e.
Igen, igen szerettem, és gyorsan is olvastam ezt a kötetet is, de valahogy Alex-et és Carlos-t nem tudta letaszítani.
Akik olvasták a többi kötetet, azok már ezt se hagyják ki. Gyanítom, hogy elolvasom még én is párszor az egész trilógiát, hisz’ titkon minden lány Fuentest-tesókra vágyik, nem?
Igazi kikapcsolódás minden kötet. Megmutatja, hogy ha tökéletes a kémia, akkor vonzáshoz nincs szükség szabályokra, magától is beindul a láncreakció.
Kovács Alexa blogja: http://irasaimtarhaza.blogspot.com
Az írások teljes terjedelemben:
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/08/simone-elkeles-tokeletes-kemia.html
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/09/simone-elkeles-vonzas-szabalyai.html
http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2015/09/simone-elkeles-lancreakcio-tokeletes.html
