Egy sorozatba tartozó könyv

Kovács Alexa könyvesblogjából szemezgetünk az augusztusi olvasási kihíváshoz, mely egy sorozatba tartozó könyv elolvasását kívánja

Zakály Viki: Gábriel-duológia

1. rész – Egyszeregy

Főszereplőnk Liza, az újságíró gyakornok, aki imád írni, viszont a publikálásra eddig nem kapott lehetőséget.
Ám miután ez változik, egy bárban pedig rátalál a téma is, minden megváltozik az életében.
Egy titokzatos srác, akit bármikor felhívhatsz egyetlen alkalomért, bizonyos szabályokat betartva.
Utána viszont eltűnik, és soha nem látod.
Igazi urban legend.

… a szereplők előtt is kalapom emelem.
Liza végre nem egy picsogó csaj, aki sír a pasi után, hanem határozott, erős karakter.
Küzd azért, amit el akar érni, nem várja a sült galambot a szájába.
Gábriel…na igen,
Mert igen, nem tagadom ez a pali engem megvett már kilóra az első “Szia!”-nál. Helyes és okos pasik tényleg csak a könyvekben léteznek. De legalább ott így tud róluk olvasni az ember lànya. Konkrétan hiányom volt, ha nem szerepelt, bizony fájt is a szívem érte a történet végén. Bár tény, hogy az utolsó mondat reménykedésre ad okot.
…
Teljesen más stílus, de attól még megvan benne a vikis könnyedség.
Kikapcsolt, néha meglepett, de határozottan szerettem.
Most már csak két kérdésem van:
1) Hol a folytatás?
2) Honnan tudnám megszerezni Gábriel számát?

2. rész – Egyszercsak

… a könyv pont úgy olvastatja magát, ahogy megszoktam már az írónőtől. Elolvas az ember egy fejezetet, de muszáj a következőt is, mert egyszerűen tudni akarja, tudnia kell, mi fog történni.
…

Oké, tény, hogy Liza néha – elég sokszor – az agyamra megy. Ez nem újdonság, és nem is szépítem, hogy én bizony szívesen lekevertem volna neki néhány pofont, hogy térjen már észhez, és ne csak egyik pasitól a másikig repdessen mint valami bespeedezett méhecske. De ez csak az én szerény véleményem, talán jó oka van ennek a csapongó és irritáló viselkedésnek. Talán. Vagy nem.
….

Én úgy éreztem, hogy itt főleg Erikre/Gábriel-re van kihegyezve a történet, hogy őt kicsit jobban megismerjük, és ez így nekem tökéletesen meg is felelt. Egyrészt, mert én totálisan odáig lettem érte az első kötetben, másrészt, mert azért csak jó volt, hogy végre lehullott az a bizonyos lepel. Azt hinné az ember, hogy megvetést vagy szánalmat éreztem, de semmi ilyesmi nem volt, mikor megismertem a történetét. Nem dobtam ki a könyves hárememből.

Zakály Viki újra bebizonyította, hogy nem hiába a kedvenc szerzőm. Ez a negyedik megjelent regénye, és továbbra is ott van a lapokon az annyira jellemző könnyed stílus, a mindennapiság, a szerethető karakterek és a finoman adagolt, de annál perzselőbb romantika.
A hibái ellenére is rettentően szerettem ezt a könyvet, és kicsit fáj a szívem, hogy ezúttal nincs folytatás, amire várhatok.
Erik, drága Erik, te pedig legyél büszke magadra, engem is meghódítottál!

Alexa meg is interjúvolta az írónőt, Zakály Vikit. Ezt, s az írásokat teljes terjedelmükben itt olvashatjuk:

Egyszeregy
Egyszercsak

Kovács Alexa könyvesblogja: http://irasaimtarhaza.blogspot.com