Ünnepi könyvhét 2018
Íróvendégeink az Ünnepi könyvhéten
- alkalommal rendeztek Magyarországon Ünnepi könyvhetet. Szlogenje is volt: Olvasó vagyok!
Városunkban az utóbbi évtizedben a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár vállalta fel, hogy évről évre a rendezvény gazdájaként, az országos rendezvénysorozat uszályán életben tartja az olvasás ünnepét, megismertetve-népszerűsítve könyveket, írókat, olvasnivalót, leírt gondolatokat, könyves elfoglaltságot, teret adva a könyvárusoknak, kiadóknak, s élénk közösségi térként bemutatva önmagát, a könyvtárat.
A város főterén három napig zajló események során írókkal beszélgetünk, írók tartanak előadást, felolvasást, könyvbemutatót, dedikálják műveiket (amelyhez újfent a szelfizés is társul), helyi írók, folyóiratok, szellemi műhelyek mutatkoznak be, s az estébe nyúlva zenei produkciókat hallgathatunk, melyeknek többségében szintén köze van az irodalomhoz.
Díszvendégünk idén Závada Pál Kossuth-díjas író volt, ő nyitotta meg a rendezvényt, s vele zajlott az első beszélgetés. A közéleti kötelezettségű és érzékenységű író megnyitó beszédében a kultúra, az irodalom veszélyeztetettségére irányította a figyelmet, nehezményezve, hogy a kormány mellékesnek ítéli azt, leszegényíti az intézményrendszerét, letörni igyekszik a civil szerveződéseket, lojalitást vár el. Óvott a kurrens, talmi igények kiszolgálásától, s úgy vélte, Krúdy és Móricz itt sétálva kevesellnének minket s a könyveket is.
Ezt követően Karádi Zsolt kérdezte a szociológusból lett rangos írót, akinek Jadviga párnája c. regényét valószínűleg mindenki ismeri. Hogy a szociológiánál mélyebben tudjon bemutatni egy-egy témát, a fikció területére lépett, s megpróbál ott is hitelesnek maradni, eredetinek lenni, úgy leírni valamit, hogy az „ne essen le a papírról”. Regényeinek narrációjáról szólva – mely igen sokféle – elmondta, azért mondatja el gyakran ugyanazt a történetet több szereplővel, mert a szereplők közelebb tudnak vinni a történethez, segítik megértenünk, hogyan tud újra és újra belemenni bizonyos dolgokba az ember, segít megérteni traumáinkat, szégyeneinket, tanulni-nem-tudásunkat.
Beszélt a szerkesztő gondjairól a Holmi 25 évnyi szerkesztősége kapcsán, s emlékezett egy régi nyíregyházi vasárnap délelőtti matinéra egy zsúfolt teremben (Karádi Zsolt szerint egy Katona Béla-rendezvény lehetett a Koronában 🙂 )
Szó esett atavisztikus vonzódásáról a régi fotókhoz, s ezek regényekbeli szerepéről (Egy fényképész utókora, Természetes fény), s végül hosszabban az Egy piaci nap c. regényének színpadra állításáról a Radnóti színházban, Mohácsi János rendezésében. Ennek kapcsán a „színház csodájáról”: a színpadon sokkal több történhet meg, mint egy könyv lapjain; Mohácsi Jánosról, hogy biztos volt benne, hogy jól „forgatja fel” a művét, amely az 1946 májusában Kunmadarason történt zsidók elleni pogromról, hajtóvadászatról szól. Elmondta, negyven éve ismeri a történetet, és izgatja mint irodalmi feladat, hogy katartikus olvasmányként, fiataloknak elemi felvilágosításként megossza ezt a kétségbeejtő tapasztalatot, hogy a mesterséges gyűlölet-felkorbácsolás hova vezet.
Rakovszky Zsuzsa, szintén Kossuth-díjas író, költő, műfordító követte a pódiumon Závada Pált, beszélgetőpartnere Nagy Zsuka, nyíregyházi költő volt, így aztán leginkább a költészetről, versekről beszélgettek. Az ember életében a legintenzívebb időszak a gyermekkor, az íráshoz is ez adja a legtöbb inspirációt. Az időnek s a felejtésnek különös jelentősége van műveiben. Történések c., könyvhétre megjelent kötete: verses regény. Ezt a műfajt mindig is szerette. Nagy Zsuka anti Csongor és Tündének látja a művet, a szerző inkább Anyegin-parafrázisként értelmezi: „van egy nő, aki lehetne, és aztán nem lehet”
A műfordítás „polgári foglalkozása”, mint mondta, rengeteg lektürt fordított, többek közt a Twilight-történeteket, de kedvencei a drámafordítások, nemrég fordította újra pl. a Peer Gyntöt.
A csütörtöki nap harmadik vendége Rácz Zsuzsa írónő volt, akit leginkább Terézanyu-könyveiről ismerünk. De ő a Terézanyu és Aranyanyu-csoport és -díj kiötlője és működtetője is. A mozgalom lényege, hogy olyan nőket kutatnak fel, mutatnak be, és díjaznak, akik mindannyiunk számára példaképekké válhatnak munkájuk és emberségük miatt egyaránt. Beszélgetőpartnere az Aranyanyu-díjas nyíregyházi Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna volt, a Kossuth Gimnázium igazgatóhelyettese. Oldott, kellemes beszélgetést hallhattunk. Rácz Zsuzsa nem írótípus, nem is tartja magát igazán írónak. Erre kezdetben többen is figyelmeztették. „Maga nem Esterházy Péter” – Bár a műfaj azóta elterjedt, elfogadott lett. Első krízisidőszakában írta a történeteket, amikor is állásinterjúról állásinterjúra járva szenvedte el a megaláztatásokat, kínjában írta le az interjúkat, s küldözgette el barátainak, majd jelentette meg, s maga is elcsodálkozott, milyen sikere lett. Az Aranyanyu- és Terézanyu pályázatokon rengeteg történetet gyűjtött be, többezer érdekes nőt ismert meg, ha írótípus lenne, s ideje is lenne rá, bőven lenne mit megírnia. Második kríziskorszakát éli, ugyanis a mozgalom támogatói kihátráltak mögülük, s most szponzorkeresésben szerez új tapasztalatokat, egyelőre eléggé kilátástalanul.
Lakatos Levente, író a második napon volt vendége rendezvényünknek. Beszélgetőtársa a vásárosnaményi könyvtárigazgató: Fejes Csilla volt.
Lakatos Levente Szigor c. regényének 3. kötetével Aranykönyv-díjas lett idén Szórakoztató irodalom kategóriában. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy nem tanult pszichológiát, regényeiben kamatoztatott ilyen tudását autodidakta módon szerezte. Elmondta, ő 0-24 órában író, idejét az írás, és médiában való jelenlét gondozása teszi ki, facebook, instagram, you tube. Kiderült az is, ha az e-könyv igazán elterjedt lenne, nem hiányolná a nyomtatott megjelenést, de a papírkönyv még sokkal keresettebb. Szakmai barátságairól is kérdezte Fejes Csilla, ilyesmiről nem tudott beszámolni az író, nem tartozik írói körökhöz. Egyedüli íróbarátjaként Leiner Laurát említette. Regényeiről nem sok szó esett a rövid beszélgetésben, azokat rajongói bizonyára jól ismerik. Az erotikus regények írója a beszélgetés után hosszasan dedikálta műveit, jó időtöltést kívánva könyveivel olvasóinak. A dedikáltatók könyvet és tollat is kaptak, s közös szelfi is készült mindenkivel.
Az Ünnepi Könyvhét programsorozat keretében a harmadik napon került sor Nemere István író közönségtalálkozójára. A 2015 óta Nyíregyházán élő igen népszerű és sokoldalú alkotó most is, mint mindig, nagyon sok embert csábított a főtéren álló sátorba. A nagy meleg miatt fagylaltot nyalogató hallgatóság lélegzetvisszafojtva itta minden szavát a népszerű írónak. Nemere István ez alkalommal sem igényelte, hogy valaki beszélgessen vele, egyedül mutatta be a közönségnek legújabb műveit. Röviden ismertette a Zádor-trilógia valamint a Kuruc világ című trilógia köteteit. Az utóbbi sorozat Zrínyi Ilonáról és Thököly Imréről szól. Hallhattunk még a Horthy Miklósról írt könyvéről, legújabb bűnügyi regényéről és a helyi vállalkozóról, Sziszák Györgyről írt alkotásáról is. Jövőbeli tervei is szóba kerültek, a Titkok sorozatot szándékszik folytatni.
A több mint 60 perces előadás után a közönség személyesen is beszélgethetett az íróval, aki természetesen dedikálta is műveit.
Trifonovné Karajz Borbála, Gonda Ágnes
könyvtárosok
