Amit a borítója alapján választottam

Nincs időm olvasni kihívás – 12 hónap – 12 könyv

Kovács Alexa ajánlatai

Anne Bishop: Vörös betűkkel (Mások 1.)

Tudni kell, hogy én már akkor beleszerettem a regény borítójába, amikor a magyar kiadás megjelent, és tudtam, hogy előbb vagy utóbb elolvasom.

A regény érdekesen indít, ugyanis főhősünk Meggie éppen menekül valaki elől a fagyos hidegben. Így kerül az Udvarba, ami felfogható egy párhuzamos valóságnak is az emberi világgal kapcsolatban. Bármennyire is nem szokásuk, az itt élők befogadják, sőt munkát is adnak az átfagyott, rémült lánynak.
Itt kezdődik igazán a történet: Meggie nem csak összekötő az emberek és a Mások között. Hanem valamiféle ütközőállam. Aztán, ahogy kiderül, hogy több rejtőzik benne, nagyon fontossá válik. Mindkét fél számára.

Két és fél nap alatt faltam fel, mert egyszerűen nem akartam letenni, és beleestem abba a szokásos „csak még egy bekezdés” mondatba. Amiből lett még egy oldal, aztán fejezet.
Anne Bishop olyan világot teremt, ami megelevenedik az olvasó képzeletében, olyan karakterekkel rakja tele, akikről még többet szeretnénk tudni.
Ha szereted az alakváltós könyveket, de nem igényled a túlzott romantikát, viszont előnyben részesíted, ha pörögnek a  lapok a kezedben, akkor ki merem jelenteni, hogy szeretni fogod ezt a történetet is.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2016/11/anne-bishop-voros-betukkel-masok-1.html

 

Brittainy C. Cherry: Lebegés (Az vagy nekem 1.)

A borító egyszerűen gyönyörű! Mindenkitől azt hallottam, hogy ehhez a regényhez is kell a zsepi rendesen. Nekem pedig fel kellett vértezni magam, mielőtt nekiálltam volna olvasni.

Főszereplőnk Elizabeth aki egy kislánnyal maradt egyedül, miután férje elhunyt egy balesetben. Emma az a személy a nő életében, aki miatt nem teheti meg, hogy összeomlik.
Egy idő után úgy érzi, hogy talán képes folytatni a saját életét. Már csak a lánya miatt is így kell tennie. Ám amikor visszaér a városba, semmi nem olyan, mint a történések előtt. Vad kinézetű szomszédjától mindenki távol akarja tartani, ám Lizet mégis vonzza valami a férfihoz. Talán az érzés, hogyha Tristan szemébe néz, olyan, mintha tükörbe nézne.

Hamar beigazolódott, hogy igaza volt a barátaimnak, akik már olvasták a regényt. Már a prológuson túljutva éreztem, hogy itt bizony szívtörés lesz. Nem tudtam egyszerre elolvasni két-három nap alatt. Olvastam, megérintett, feldolgoztam, folytattam. Minél többet olvastam a könyvből, minél jobban megismertem a szereplőket a múltjukkal, úgy volt egyre több szünet.
Egyszerűen le kellett tennem a regényt pár perccel és csukott szemmel vennem néhány mély levegőt. Jól meg is szidtam magamat: „Ez csak egy könyv. Ne akadjál már ki rajta ennyire!”

Ha valaki megkérdezné, milyen ez a regény, egyetlen szót mondanék: csoda.
Összetör, apró darabokra,  mire eljutsz a könyv bő háromnegyedéig nincs olyan része a szívednek és a lelkednek, ami ép lenne. Innentől, pont ahogy széttört, darabról-darabra kezd összerakni. A végére pedig nem csak újra egész vagy, hanem egy kicsivel több is.
Gyászról szól ez a könyv. Szívet tépő, mélységesen fekete gyászról.
Újrakezdésről szól ez a könyv. Apró lépésekből felépülő újrakezdésről.
Szerelemről szól ez a könyv. Éltető, csodálatos, gyönyörű szerelemről.

Bővebben:  http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2017/02/brittainy-c-cherry-lebeges-az-vagy.html

 

Tillie Cole: Ezer csók

Az olvasmánylistám és a magánkönyvtáram nagy részét is romantikus regények teszik ki.
Ez van, jól esik a lelkemnek minden ilyen történet. De őszinte leszek, féltem, hogy klisés lesz. Hogy újabb gyönyörű borítós, de tizenkettő egy tucat YA könyvet vettem a kezembe.

Van benne klisé? Hogyne lenne, hiszen már annyian és annyiféleképpen dolgoztak azokkal az alapanyagokkal, amikkel az írónő, hogy szinte lehetetlen újat mutatni. Ugyanakkor Tillie annyira különlegesen, szívhez-lélekhez szólóan ír, hogy teljesen a részévé válik az olvasó.

Főhőseink Puppy és Rune, akik gyerekként  ismerkednek meg egymással. Onnantól kezdve pedig elválaszthatatlanok, és egy izgalmas kaland részesei. Poppy egy igazi csupa szív, életszerető, álmodó lány. Karaktere rávilágított egy nagyon fontos dologra: ki kell élvezni az élet MINDEN percét. Rune számomra a majdnem tökéletes férfikarakter. A rosszfiúk mindig is a gyengéim voltak. Igen, ivott és cigizett, ám ezek mellett voltak érzelmei, amiket kimutatott. Képes volt sírni, nevetni, és úgy tiszta szívből igazán szeretni.

Ez egy olyan könyv, amit ezer százalék, hogy többször el fogok olvasni!

  1. olvasás
    A gyerekszobámban, miközben esett az eső…, és a szívem egy kicsit megszakadt.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/05/tillie-cole-ezer-csok.html

 

 

Kovács Alexa

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: