Nincs időm olvasni – Május

12 hónap – 12 könyv

Májusban olvass el egy könyvet, amelynek címében egy név szerepel

Kovács Alexa ajánlatai

On Sai: Scar

A szereplők mellett a regény másik erőssége a cselekmény. Hogyha röviden kellene megneveznem, akkor azt mondanám, hogy űrben játszódó keresztényüldözésről van szó.
De senkinek nem kell megijedni, se a katolikusoknak, se az ateistáknak, se a jehováknak, hadd ne soroljam végig…:) Nem fogunk filozofiálni, sőt hitvitába se kezdünk.

Mégis ennek a történetnek a nagy erőssége, hogy elgondolkodtat. Van-e Isten? Létezik-e Gonosz? Ha igen, mik ők? Létezik egyáltalán szabad akarat, vagy előre megvan írva a sorsunk? Meg lehet mondani valakinek, hogy és miben higgyen?
Ám nem ad konkrét válaszokat, nem mondja, hogy ez rossz, ez jó, hogy ez fekete ez meg fehér. Csak a szereplőkön keresztül érzékeljük a dolgokat: Amíg a mentálok nem hisznek náluk fentebb lévő erőben, addig Scar nem rajong az egyház által felállított szabályokért, mégis szoros kapcsolatot ápol Istennel, Arthúr viszont hiába csinál mindent úgy, ahogy azt elvárják, az átélt borzalmak miatt meginog a hite.

Senkit ne ijesszen meg hogy a könyv olyan súlyos, mint egy méretes féltégla. Annyi gondolat van benne, annyi kérdés, amit bűn lett volna letudni mondjuk háromszáz oldalban.

On Sai gondolkodóba ejt, választási lehetőséget ad, miközben van egy megszokott stílus és kissé fanyar humor is.
Szabad akarat: a végtelenben keressük rá azt a választ, amit csak önmagunkban találhatunk meg.

Blogbejegyzés: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/07/on-sai-scar-szivargo-sotetseg-1.html

 

On Sai: Lucy

Maga a téma már érdemelt egy hatalmas piros pontot, de a karakterekre se panaszkodtam.
Itt főleg a mentálok kerültek előtérbe, az ő társadalmuk és hierarchiájuk

Olyan mélységű filozófia kérdéseket vet fel újból az írónő, amiken én magam is gondolkodtam már, azt hiszem, ha egyszer nekiállnék kivesézni, még a négyszáz oldal is kevés lenne.
Nem viccből kapott Arany pöttyöt. Ezt a könyvet értelmezni kell, megnézni több nézőpontból, átbeszélni néhány további On Sai olvasóval.
Nem való mindenkinek, nem is ajánlom bárkinek. Elég nyitottnak és befogadónak kell lenni hozzá, az sem árt, ha van időd olvasni.
Nem lehet, nem is szabad átszaladni rajta. Meg kell rágni ezt a könyvet, aztán minimum másfél napig hagyni az agynak, hogy megeméssze.
Olyan szívesen leülnék a karakterekkel egy kerekasztal beszélgetést folytatni. De mivel ez nem lehetséges, csak abban reménykedem, hogy nem kell másfél évet várnom a következő részre.

Blogbejegyzés: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/03/on-sai-lucy-szivargo-sotetseg-2-interju_11.html

 

Sheila Hocken: Emma meg én

Mivel igaz történetről beszélünk, amiben ráadásul egy kutya kapja meg az egyik főszerepet, bevallom, hogy nagy reményekkel kezdtem neki az olvasásnak. Nem kellett csalódnom. A történet másik főhőse Sheila Hocken, aki egy örökletes szürke hályog miatt szinte teljesen elveszti a látását, és már csak a sötétség és a fény közötti különbséget érzékeli. A lány igyekszik a többi érzékszervére hagyatkozva közlekedni, mert a fehér bot számára egyenlő azzal, hogy a társadalom rányomja a “szegény, szerencsétlen nem lát” bélyeget. Ám egy idő után, saját magának is be kell vallania, hogy segítségre van szüksége. Ám ezt nem egy fehér bot adja meg számára: hanem egy csokoládébarna labrador.
És, abban a pillanatban, ahogy e két csodás teremtmény élete összekapcsolódik, a történesek is igazán beindulnak.

Mindenképp az a véleményem, hogy elgondolkodtató és maradandó könyv. Akit érdekel a vakok élete, hogy hogyan oldanak meg esetleg olyan egyszerű dolgokat, mint a főzés, ajánlom a könyvet. Aki pedig szereti a kutyákat, esetleg kutyatulajdonos, azoknak szinte kötelező.

Blogbejegyzés:
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/01/sheila-hocken-emma-meg-en.html

 

Kovács Alexa könyves blogja:  http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: