Ördögkatlan, 2017

Az Ördögkatlanban idén (is) valósággal forrt a levegő, a nyár legforróbb hete volt augusztus elején. Bérczes László munkatársaival idén tizedik alkalommal szervezte meg az összművészeti fesztivált.
A látogató nem tervezheti, hogy megbízható benyomást szerezzen az egészről (több mint 600 a rendezvények száma), mindenkinek csak részélményei lehetnek, de azok is bőséges, gazdag szellemi muníciót adhatnak jó időre az ország minden tájáról idegyűlő, kultúrára szomjas és elszánt közönségnek.

A rendezvény eredeti és ma is tiszteletbeli védnökei Törőcsik Mari és Cseh Tamás. „Nem vagyunk normálisak” – Törőcsik Mari után évente elmondjuk a megnyitón, de azt értjük alatta: pontosan ez itt az, ami normális.
A 4 és fél napos fesztiválnak mindig vannak díszvendégei, ezek közül azokat emelem ki, akiknek produkcióit megcéloztuk, különösen kíváncsiak lévén rájuk, ezek Hajdú Szabolcs illetve a Szkéné színház. Beszámolóm az egésznek egy kis szeletét mutatja, az általam látott programokon keresztül szeretnék bepillantást adni, benyomást kelteni, kedvet csinálni az Ördögkatlanhoz.

Mi leginkább a színházi előadások kedvéért járunk a Katlanba. Az utóbbi évek legnívósabb, legérdekesebb előadásait láthatjuk, idén az eddigieknél is bőségesebb kínálatban, naponta 6-7 előadás közül válogatva. Minden előadást kétszer játszanak. Reálisan 2 max. 3 produkciót van esély naponta látni, ha valaki erre specializálja magát.

 

Nekünk a következőkhöz volt szerencsénk:

Orlai produkcióban : Kétely
Hajdú Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál ; Kálmán-nap
Nézőművészeti Kft: Testvérest
Forte társulat: Toldi
Pintér Béláék: Szívszakadtig
Szkéné: Kohlhaas
Az Orlai produkcióban készült Kétely hagyományosnak mondható, ám erős erkölcsi dilemmákról szóló előadás súlyos alakításokkal: Udvaros Dorottyával, Fekete Ernővel, Simkó Katalinnal.

Hajdú Szabolcs szobaszínháza a karlovy vary-i díjnyertes filmhez hasonló élményt nyújtott, ahogyan mindennapi történéseinkben éri tetten, fogja meg legfontosabb dolgainkat.

A nézőművészetiek Testvérestje két fiútestvér kapcsolatáról szól, kicsit hasonlóan az előzőhöz, apróságokból kibontva a lényeget. (Katona László, Simkó Katalin, Schérer Péter)

A Forte Toldija tökéletes összművészeti élményt ad az elhangzó, gyönyőrűen mondott szöveggel, s a bravúros mozgásszínházi előadással.

Pintér Béláék előadása kicsit abszurd módon szól napjainkról, mi történik, ha eszméinkkel a valóságban szembesülünk, mi történik, ha szerettünk valami miatt teljességgel megváltozik.

A legkatartikusabb élményt a Szkéné Színház Kohlhaas-előadása adta, valószínűleg kiben-kiben felidézve egy általa ismert mai Kohlhaast, aki vagy kiáll a jogaiért, bízva a törvényekben, vagy feladja, vagy el sem kezdi a küzdelmet, s vagy ebbe vagy abba fog belehalni. Magunkra kellett ismernünk, ezt sugallta Kohlhaas leánya is, aki végignézve szülei küzdelmét és halálát, kiült közénk, s nézőként nézte tovább azt, amiben ő is szereplő, amiben mindannyian szereplők vagyunk. (Nagy Zsolt volt Kohlhaas)

Az előadásokra egy-egy beszélgetés is ráerősített. Weiszer Alinda naponta beszélgetett egy-egy ikonikus vendéggel, a fentiek közül pl. Hajdú Szabolccsal, a Nézőművészeti Kft, illetve a Mulatság színészeivel, Beck Zoltánnal, Kolonits Klárával, Dinyés Dániellel.

A játszó színészek koncerteken is feltüntek: Stefanovits Angéla és Thúróczy Szabolcs pl. Müller Péter Sziámi koncertjén énekeltek, de hallottuk Schell Juditot is László Boldizsárral énekelni a nyitónapon.

Neves íróvendégek sem maradtak el, pl. Háy János, Krasznahorkai László – hozzájuk sajnos nem volt szerencsénk, de meghallgattunk egy érdekes beszélgetést a Zsidó vagy? c. sorozatból egy onkológus főorvossal.

A nagy focipályás koncertek közül a Budapest Bár-ba hallgattunk bele, s nem maradhatott el a beremendi domboldalban a Megbékélés kápolnája alatti komolyzenei koncert sem, az egyik legegyedibb produkciója a katlannak. Idén két alkalommal is, Verdi volt a műsoron, mi a Rekviemet hallgattuk meg a csillagos ég alatt a fűben.

Az elszánt látogatónak az egyik legfontosabb megtanulnivalója az elengedés, a lemondás, mert sokkal-sokkal több program van, mint amennyit lehetőség van ennyi időben megnézni.  Fel kell továbbá készülnie minden időjárási tényezőre, leginkább kiállhatatlan hőségre, netán sorbaállás közben lezúduló esőre, s ezt természetesen sorban állva viselni, hiszen ezért mentünk oda. S következik a hőség benn a tornateremben, apró művelődési házban.  Szalmakalap, legyező, víz, vizes törülköző, virágpermetező flakon, összecsukható szék, pléd – mindenkinek ajánlatos kellékek. De ki-ki maga osztja be, mennyi időt áll sorba és tölt programokon, mennyit hűtőzik, hever a szőlőhegyen vagy éppen a villányi borvidék pincéiben. A közönségben minden korosztály képviselve van, s jó részük visszatérő. Idősebbek autóval, fiatalok hátizsákkal, stoppolva a falvak, helyszínek között, így kisegítve egymást, ismerkedve, kapcsolatokat erősítgetve.

 

szöveg és fotók: Trifonovné Karajz Borbála
könyvtáros

 

Trifonovné Karajz Borbála

Gyűjteményszervező könyvtáros

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: