Mint kagyló sebéből gyöngyszem
Mint kagyló sebéből gyöngyszem : Móricz Zsigmond nyomában Prügyön / szerk. Szilágyi Péter . – Nyíregyháza : Móricz Zsigmond Kult. Egyesület, 2016. – (Modus Hodiernus ; 8.)
A feledhetetlen szenvedések évei – így élt Móricz Zsigmondban a Prügyön eltöltött néhány kisgyermeki év, s ezeket az emlékeket, sebeket őrizte, ápolgatta évtizedekig, mint fájdalmas kincseit; úgy érezte, ezekből táplálkozott a magyar valósággal kapcsolatos legfontosabb élményanyaga, világszemlélete, igazságérzete, ebből serkedt életműve, „mint kagyló sebéből gyöngyszem”.
S a fiktív történetek után meg akarta írni a valódit, a legfontosabbat, az életre élményt adó, meghatározó valóságot, a prügyi szenvedéseket, s azt gondolta, ez lesz a legfontosabb műve.
S az Életem regényében meg is írta, de csodálkozva tapasztalta, hogy mire idáig ért, megszelidültek az emlékek, nem fájnak már annyira. Úgy gondolta, nem őt bántották Prügyön – egy kisgyereket nem is lett volna, miért – hanem az édesanyját, az ő szenvedéseit élte meg olyan fájdalmasan. Bár beszámol arról is, hogy anyja nem érti, miért haragszik ő annyira Prügyre, mikor neki semmi rossz emléke nincs róla. S akkor beszélhetünk még a prügyiek emlékeiről, akik közül a megszólaltatottak is mind másképp emlékeznek a Móricz család ott töltött éveire. Ahány szereplő, annyi emlék, annyi olvasat. (Akutagawa műve, A vihar kapujában jut eszembe.) A falusiak olvasva az Életem regénye vonatkozó részeit, haragudhattak az íróra. De mind között annak az olvasatnak van a legnagyobb létjogosultsága, amely a kagyló sebéből gyöngyszemet szült, amely a tapasztalatokat magasabb, általános szintre emelte, általuk sok-sok ember, csoport, nép, ország sorsát, igazságát tudta megfogalmazni, akkor és ma is érvényes szépségű és igazságú regényekben, elbeszélésekben, drámákban, művészi alkotásokban.
A prügyiek emlékezet-munkáját a falu értelmiségi emberei – lelkészek, tanítók – szorgalmasan elvégezték. A kötet ezekről sorra beszámol, közre is adja munkájuk gyümölcsét, nevezetesen Kiss Pál ref. lelkész valamint Tassonyi András és Szilágyi Péter pedagógusok kutató és elemző, méltató munkáit, melyek értelmezik a különböző emlékezeteket, békét teremtenek köztük, s megértetik, hogy a fájdalmas emlékek hogyan szolgáltak egy igaz és értékes életmű alapanyagául, s hogyan lesz Prügy mégis nem szégyenfolt az irodalmi emlékhelyek között.
A könyv teljességgel veszi sorra az író Prüggyel való kapcsolatát, s annak minden lenyomatát. Tartalmaz visszaemlékezéseket, emlékbeszédeket, tanulmányokat, leveleket, családfát, kronológiai áttekintést.
S tartalmazza az író minden szépirodalmi írását, amely konkrétan prügyi emlékeket tartalmaz: elbeszéléseket, regény- és drámarészleteket, tanulmányrészleteket. S természetesen ezek a legérdekesebbek, ezektől nyílik kedve az embernek újra Móriczot, több Móriczot olvasni.
S ellátogatni Prügyre az emlékházba, amelyet a falu tanítói alakítottak, gondoztak, méltó módon emléket állítva az írónak „feledhetetlen szenvedéseinek” helyén.
Trifonovné Karajz Borbála
könyvtáros
