Az Ünnepi könyvhét vendégei
Idei ünnepi könyvhetünk eseményei az országos rendezvénnyel egyidőben zajlottak, június 9-13. között. Az országos rendezvényt Esterházy Péter nyitotta, a miénket Darvasi László író, aki talányos, továbbgondolásra ösztönző Esterházy-mottóval indított: „A szöveg sose hordozza az igazságot” – majd részben tréfás, részben komoly gondolatait osztotta meg írókról-könyvekről-olvasókról: Régimódiak vagyunk, mert olvasók vagyunk, ugyanakkor nehéz olvasónak lenni, és könnyű írónak lenni, mert az író férfiak fönn tülekednek a színpadon, s lenn ácsorog az egyetlen olvasó, 50 +- néhány éves nő. (Ennél nálunk jobb volt a helyzet, bár lehet, hogy a nők voltak többségben.) S hogy érdemes mégis régimódinak lenni, mert az irodalom az, hogy magunkra maradunk – a könyvben ábrázolt – mindennel. S szó esett a rendezvényeken többször is arról a tíz percről, amikor végére érünk egy könyvnek, s ölünkbe ejtve ülünk még tíz percig.
A megnyitó után Antal Balázs faggatta az írót leginkább Taligás c. legújabb regényéről, mely témájában, stílusában, szerkezetében A könnymutatványosok legendáját és a Virágzabálókat követi. A magyar történelem újkori évszázadaiban s főként Szegeden játszódik, s fontos eleme a szegediek által nagyon szégyellt boszorkányperek, boszorkányégetés. A kérdező balkáni mágikus realizmust említ, az író szerint a Taligás ágas-bogas vers, melyben a valóságot a szürreálissal elegyítve, benépesíti a történelmet a történelem árnyékában élő emberekkel.
Hasonló jelentős íróval, Péterfy Gergellyel folytatódott a találkozások sora, akinek szintén jelent meg könyvheti könyve, ám az még nem ért el a boltokba, ezért korábbi Aegon díjas regényéről, A kitömött barbárról beszélgetett vele Gerliczki András. A Jékely-unoka írónak különös régi vágya volt Kazinczy leveleinek olvasása, ezekben bukkant a regényben megírt témára: a 18. századi bécsi feketebőrű szabadkőművesre, Angelo Solimanra – akit halála után preparálva tettek közszemlére a bécsi természettudományi múzeumban -, s Kazinczyval való szellemi barátságukra, melynek gyökere az volt, hogy Bécsben mindketten barbároknak számítottak. Az Odüsszeia nyomán olyan művet akart teremteni, melynek a meséjét egy gyermek is megérti, de az értő olvasónak számtalan felfedezésre váró titkot rejteget. A vergiliusi utazás során Kazinczy felesége, Török Sophie fogja a kezünket.
Mindkét bemutatott könyv a 18-19. századi Magyarországon és Bécsben játszódik a korabeli történelem árnyékában, s mindkét íróvendég beszélt az alkotás folyamatáról, mikéntjéről is: Darvasi László egyértelműen felelte a feltett kérdésre, hogy ő, az író, amikor szépirodalmat ír, nem az olvasónak ír. Mert nagyobb dologgal van akkor elfoglalva, s ezt már Péterfy Gergely fogalmazta így: hogy „Isten tud-e olyan követ teremteni, amit az író nem tud felemelni”.
A rendezvénysorozat második napján kortárs témájú könyvek, írások kerültek terítékre: a nyíregyházi születésű, magánélete során világjáróvá lett Trembácz Éva Zsuzsa kulturális sokkjairól szóló könyvei, megyebéli szépírók tárcái, s a nyíregyházivá lett Nemere István írói munkássága.
A harmadik nap is kifejezetten a helyi szerzőké volt. Bemutatkozott Makara István, Budaházi István, V. Süle Ilona, Sipos László, a diák esszéista Trizner Laura, a fantasy-író Bessenyei Gábor. Bemutatta Móricz Zsigmond prügyi kötődéseiről és a prügyiek Móricz-emlékeiről szóló könyvét Szilágyí Péter. Szóhoz jutottak a helyi irodalmi lapok: a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle szerzői a legfrissebb lapszámot mutatták be, a Vörös postakocsi munkatársai Kováts Judit Elszakítva c. regényéről beszélgettek. Mindegyiküket mélyen megérintette a regény, sok minden felvetődött, pl. hogy megérte-e András áldozatvállalása, van-e értelme az áldozatvállalásnak – erre a momentumra a Saul fia-esszéről szóló beszélgetésben is visszatért Gerliczki András, s úgy vélte, mind a regény, mind a film tiszteletadás az emberi minőségnek. A szerző, Kováts Judit is felolvasott művéből, s elárulta, hogy már készül harmadik regénye, mely szintén a nehéz, kínos, kibeszéletlen témák sorát folytatja, ezúttal a németek kitelepítéséről lesz szó.
A programokat sok zenei betét, koncert színesítette, Szvorák Katalin Kudlik Júliával készült Szeretet c. lemezét mutatta be, fellépett a nyíregyházi Artézis, Milord, N-JOY és Tüneth együttes.
A könyvheti sátor a főtéren, majd a könyvtár előtti téren állott, jelen volt néhány helyi könyvesbolt (Lira, Libri, Babo), kivittük a gyerekek örömére fajátékainkat, volt könyv-cserebere, ingyenes beiratkozás, s amnesztia a késedelmes olvasóknak.
A figyelmes, visszatérő látogató megjegyezhetett s felvehetett az olvasnivalók listájára még egy könyvcímet, a Nobel-díjas Híd a Drinán c. Ivo Andric regényt, melyről két alkalommal is szó esett: Darvasi László említette, mint kedvenc regényét, s a prügyi könyvet hasonlította hozzá a kérdező, mint amely szintén az emberekről, az eltelt évekről szól.
A színvonalas program összeállítása és megszervezése idén is főként Bihari Albertné lelkes munkájának volt köszönhető. Köszönjük, és kívánjuk, hogy az évről-évre alakuló, egyre kiforrottabb formát öltő rendezvény hosszú időre gyökeret eresszen.
Trifonovné Karajz Borbála
könyvtáros
