Beszélgetés Somával – könyvekről, olvasásról

somaA RÉV Alapítvány szervezésében áprilisban könyvtárunk adott otthont Spitzer Gyöngyi, ismertebb művésznevén Soma mamagésa „Az ÚJ NŐ lényegisége a XXI. század elején” című programjának. A nagyszámú érdeklődő figyelmesen hallgatta a művésznő gondolatait az önértékelésről, a spiritualitásról, a nők munkahelyi zaklatásáról, a családon belüli erőszak meglévő problémájáról. Az előadás végén a hallgatóság a művésznő által írt könyveket megvásárolhatta, és sokan éltek a dedikáltatás lehetőségével is. Volt, aki személyesen is felvetette saját gondját-baját, amire Soma igyekezett röviden válaszolni, rendkívül ügyesen egyensúlyozva a hosszú sorban várakozók türelmével, a választ váró humorérzékét is megdolgoztatva. Miután az érdeklődők elmentek, sikerült még egy villáminterjúra leültetnem vendégünket.CRW_0472

–          Mit gondolsz, mi a szerepe az olvasásnak a mai ember életében?

–         Szerintem az olvasás szerepe alapvetően ma is ugyanaz, mint mindig is volt: belépni egy másik világba. A helyzet abban változott, hogy a mi életünkben volt az emberiség történetében az a megélés, periódus, amikor elérkeztünk az anyagba süppedtség legaljára. Soha nem volt az emberiség ennyire elanyagiasodva, és ennyire eltávolodva a szellemitől, mint mostanság. Úgyhogy az olvasás egyik fontos szerepe a szellemi és lelki kapcsolat fejlesztése szerintem, amire annyira ki vagyunk éhezve.

–         Volt-e olyan kedvenc könyved gyermekkorodban, ami meghatározó lett az életedben bármilyen szempontból?

–         Egy novellát emelnék ki. Mikszáth Kálmán: A ló, a bárányka és a nyúl a címe.
9-10 évesen ezzel a novellával nyertem meg egy vers- és prózamondó versenyt. Akkor éreztem talán először a színpadon a flow állapotát, amikor valami annyira magával ragad, hogy csak át kell magam adni neki, és visz. Persze ehhez nagyon stabilan meg kellett tanulnom a szöveget. Élveztem, hogy ilyen jól tudok memorizálni, élveztem magát az előadást, és azt, hogy ezzel hatni tudok.

–         És kamaszkorban?

–         Kamaszként két irányzat ragadott magával, pontosabban három, de az nem irányzat, hanem József Attila költészete. A két irányzat a szürrealizmus és az egzisztencializmus volt. Jean-Paul Sartre minden addigi – a hajdúnánási könyvtárban is fellelhető – könyvét elolvastam. A szürrealista irodalom által éreztem azt, amit valóságnak hiszek, érzékelek. Ma már tudom, hogy szubjektív valóság van. Kiemelten szerettem Apollinaire műveit és Juhász Ferenc Virágzó világfa című verseskötetét.

–          Elérkeztünk a felnőtt korhoz. Mely könyvek most a kedvenceid?

–          Ha a számomra a legnagyobb olvasási élményekkel kezdem, akkor a következők azok:
Robert Merle: Mesterségem a halál
Orwell: 1984
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Singer Magdi: Partitúra : Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt : A szenvedély regénye

–          Mostanában mit olvasol?

–          Az elmúlt időszakban nagyon sok pszichológiai és spirituális könyvet olvastam, ezek közül Adamus Saint Germain: Éld meg isteniséged! című könyve kiemelten sokat adott.
Rendszerint három-négy könyvet olvasok párhuzamosan – attól függően, milyen kedvem van.
Ezek most legutóbb
Ermanno Cavazzoni: A holdkórosok eposza,
Szepes Mária: A mesés Gondwána és
Reza Aslan: A názáreti Jézus élete és kora.

–          Köszönöm a beszélgetést!

  Tóthné Szomolya Ágnes
könyvtárosCRW_0556

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: