Beszélgetés Somával – könyvekről, olvasásról
A RÉV Alapítvány szervezésében áprilisban könyvtárunk adott otthont Spitzer Gyöngyi, ismertebb művésznevén Soma mamagésa „Az ÚJ NŐ lényegisége a XXI. század elején” című programjának. A nagyszámú érdeklődő figyelmesen hallgatta a művésznő gondolatait az önértékelésről, a spiritualitásról, a nők munkahelyi zaklatásáról, a családon belüli erőszak meglévő problémájáról. Az előadás végén a hallgatóság a művésznő által írt könyveket megvásárolhatta, és sokan éltek a dedikáltatás lehetőségével is. Volt, aki személyesen is felvetette saját gondját-baját, amire Soma igyekezett röviden válaszolni, rendkívül ügyesen egyensúlyozva a hosszú sorban várakozók türelmével, a választ váró humorérzékét is megdolgoztatva. Miután az érdeklődők elmentek, sikerült még egy villáminterjúra leültetnem vendégünket.
– Mit gondolsz, mi a szerepe az olvasásnak a mai ember életében?
– Szerintem az olvasás szerepe alapvetően ma is ugyanaz, mint mindig is volt: belépni egy másik világba. A helyzet abban változott, hogy a mi életünkben volt az emberiség történetében az a megélés, periódus, amikor elérkeztünk az anyagba süppedtség legaljára. Soha nem volt az emberiség ennyire elanyagiasodva, és ennyire eltávolodva a szellemitől, mint mostanság. Úgyhogy az olvasás egyik fontos szerepe a szellemi és lelki kapcsolat fejlesztése szerintem, amire annyira ki vagyunk éhezve.
– Volt-e olyan kedvenc könyved gyermekkorodban, ami meghatározó lett az életedben bármilyen szempontból?
– Egy novellát emelnék ki. Mikszáth Kálmán: A ló, a bárányka és a nyúl a címe.
9-10 évesen ezzel a novellával nyertem meg egy vers- és prózamondó versenyt. Akkor éreztem talán először a színpadon a flow állapotát, amikor valami annyira magával ragad, hogy csak át kell magam adni neki, és visz. Persze ehhez nagyon stabilan meg kellett tanulnom a szöveget. Élveztem, hogy ilyen jól tudok memorizálni, élveztem magát az előadást, és azt, hogy ezzel hatni tudok.
– És kamaszkorban?
– Kamaszként két irányzat ragadott magával, pontosabban három, de az nem irányzat, hanem József Attila költészete. A két irányzat a szürrealizmus és az egzisztencializmus volt. Jean-Paul Sartre minden addigi – a hajdúnánási könyvtárban is fellelhető – könyvét elolvastam. A szürrealista irodalom által éreztem azt, amit valóságnak hiszek, érzékelek. Ma már tudom, hogy szubjektív valóság van. Kiemelten szerettem Apollinaire műveit és Juhász Ferenc Virágzó világfa című verseskötetét.
– Elérkeztünk a felnőtt korhoz. Mely könyvek most a kedvenceid?
– Ha a számomra a legnagyobb olvasási élményekkel kezdem, akkor a következők azok:
Robert Merle: Mesterségem a halál
Orwell: 1984
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Singer Magdi: Partitúra : Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt : A szenvedély regénye
– Mostanában mit olvasol?
– Az elmúlt időszakban nagyon sok pszichológiai és spirituális könyvet olvastam, ezek közül Adamus Saint Germain: Éld meg isteniséged! című könyve kiemelten sokat adott.
Rendszerint három-négy könyvet olvasok párhuzamosan – attól függően, milyen kedvem van.
Ezek most legutóbb
Ermanno Cavazzoni: A holdkórosok eposza,
Szepes Mária: A mesés Gondwána és
Reza Aslan: A názáreti Jézus élete és kora.
– Köszönöm a beszélgetést!
Tóthné Szomolya Ágnes
könyvtáros