Anne Frank naplója

Anne Frank (Frankfurt, Németország, 1929. június 12. – Bergen-Belsen, 1945. március) zsidó származású német lány, akit „Anne Frank naplója” címmel kiadott, a második világháború idején írt naplójegyzetei tettek világhírűvé. Anne, tizenharmadik születésnapjára egy naplót kapott ajándékba. Naplójában egy képzeletbeli barátnőjének címezte bejegyzéseit, akit Kittynek nevezett el.

Anne a fasizmus uralomra jutása után, 1934-ben emigrált szüleivel Hollandiába, Amszterdamba. A családot itt is utolérte a nácizmus őrülete: 1942-ben a német megszállás után, illetve a zsidóüldöző rendelkezések életbe léptetése következményeként nővére, Margot behívót kapott a munkatáborba. A családfő, Otto Frank tudta, hogy a behívó deportálást jelent. A család a bujkálás mellett döntött. Így az apa, Otto Frank egykori irodaépületének, Anne által “Hátsó traktusként” emlegetett részébe költöztek. A bujkálásban Otto Frank négy korábbi dolgozója segítette őket. Később újabb bujkálók csatlakoztak hozzájuk: a Van Daan család, majd Dussel úr, egy fogorvos. Itt, a “hátsó traktus” feltételezett védelmében íródott Anne naplója, amelyet 1942. június 12. és 1944. augusztus 1. között vezetett.

Anne olvasással és tanulással töltötte az idejét. Folyamatosan írta bejegyzéseit a naplóba: érzéseit, gondolatait a családjáról, a világról, a háborúról, a titkos “Hátsó traktus” mindennapi életéről. Kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait is, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. A háború és a zsidóüldözés ellenére hitét nem adta fel. Korai halála – nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét – megakadályozta terve megvalósítását.

Frankék 25 hónapig bujkáltak mindaddig, amíg egy máig ismeretlen személy fel nem jelentette őket.  A rejtőzőket először Westerborkba, majd Auschwitzba hurcolták, ahonnan Annét és nővérét, Margot-t Bergen-Belsenbe vitték tovább. 1945 márciusának első heteiben, a tábor felszabadulása előtt néhány héttel mindketten tífuszban haltak meg. Anne édesanyja Auschwitzban lelte halálát. Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, Amszterdamba hazatérvén tudta meg, hogy felesége meghalt a koncentrációs táborban, később a Vöröskereszten keresztül kapott értesítést lányai haláláról. Anne naplóját az egyik bújtatótól (Miep Gies) kapta meg. Miután elolvasta lánya személyes gondolatait, többek rábeszélésére 1947-ben adta ki, így lett Anne Frank naplója ismert és világhírű. Számos (65) nyelvre fordították le.

Már tizenévesként is nagyon érdekelt a történelemnek ez az időszaka, anélkül, hogy tisztában lettem volna nevem hasonlóságával. Leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogyan lehet feldolgozni azt, hogy látták szeretteiket megalázni, meggyilkolni és hogyan lehet ezzel a tudással tovább élni.

Édesapám nővérét tizenhét évesen származásunk miatt hurcolták el kényszermunkatáborba, (málenkij robotra) Ukrajnába. Halálos ágyán, miután már elvesztette az eszmeletét, azt énekelte, amit a táborban, a sorakozás alkalmával kellett parancsra énekelni.

Az átélt borzalmas emlékektől nem lehet megszabadulni…, csak hurcolni lehet egy egész életen át…