Kurucz Gyula, régiónk kulturális követe

A 83. Ünnepi Könyvhét és a 11. Gyermekkönyvnapok egyik díszvendége és ünnepi szónoka a nyíregyházi születésű Kurucz Gyula író volt. Utoljára a 80-as években volt hasonló megtiszteltetésben része.
Szűkebb hazánk szülötte elkötelezett lokálpatriótaként; ügyszerető, lelkes emberként; a megye „kulturális követeként” szívügyének, küldetésének tartja a kultúra értékteremtő- és értékközvetítő szerepének régiónkbeli erősítését.
Az író, fordító, szerkesztő Kurucz Gyula 14 éves koráig Bujon élt, Sárospatakon érettségizett, 1968-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet a KLTE-n. Volt pedagógus, dramaturg, segédmunkás, nevelő, tolmács, műfordító, főszerkesztő.
Sikeres kulturdiplomataként 1990-91 között a berlini külképviselet kulturális tanácsosa, 1991-1995 között a berlini Magyar Kultúra Háza igazgatója, 1996-2000 között a Magyarok Világszövetségének anyaországi régió elnöke, 2001-2005 között a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt.
1965 óta ír. Közel hatvan kötete jelent meg magyar és német nyelven.
Lassú visszavonulás című, 1991-ben megjelent könyve után közel húsz év múlva lépett ki újra olvasói elé, s azóta jelennek meg folyamatosan a regényei: Tükörben a halál (2009) ; Akkor is, ha fáj (2010); Léggömbhuszárok (2011).

Az idei könyvhét újdonsága volt a Mire vársz? c. regénye, melyet a megye hat településén – Nyíregyházán, Szabolcsveresmarton, Nyírbátorban, Nyírmadán, Dombrádon, Záhonyban – mutattunk be a népes irodalombarát közönségnek, Gerliczki András irodalomtörténész közreműködésével.
Az önéletrajzi ihletésű regény nem csak írójáról szól, hanem a mai hatvanas-hetvenes nemzedékről, az öregedés és múltidézés gyötrelmeiről és szépségeiről.
Önzetlen, melegszívű emberek tragédiái, elvesző barátok, kihunyó barátságok, s megannyi kérdés sorakozik a könyv lapjain.
Kaszál a halál, de lüktet az élni akarás. Mennyit segít a sok, izgalmasa, mozgalmas emlékkép, történet, ha csupán a pálya széléről nézünk szembe vele?
A test már törődni kezd, de a szellem még görcsösen szárnyalna. Mit kezd magával egy öregedő értelmiségi, aki nem tud beletörődni, hogy mindaz a szellemi tőke, amit felhalmozott, a semmibe vész?
Többek között e filozofikus kérdésekre ad egyfajta választ, fogódzót az író, ejt gondolkodóba-nemcsak idősödő- embereket az élet utolsó szakaszáról.

Jó szívvel ajánlom e kötetet minden szellemi izgalmat kedvelő irodalombarátnak!