Egy új élmény, egy új ismeret

Számítógépes tanfolyamra adtam a fejem, az én koromban, de nem szégyellem. Környezetem minden tagja,
apraja, nagyja nyomja.
Fontos, hogy
Megértsem – Fegyelemmel – Figyelemmel – Türelemmel – Kitartással – Akarattal – Alázattal – Célba érjek!
Mily messze vagyok ettől? Azt ti is tudjátok Sorstársak, de főleg kedves oktatónk László.
– Asztal, melyet magunk előtt látunk, ikont, tálcát rajta találunk.
Szoftver, Windows, Google, Internet – mennyi idegen szó, hogy mi mindenre jó programot tanulok, s ha
sikerül, nagyon örülök.
„ De az egér ” – szűz kézzel ér hozzá göcsörtös kezem. Bevallom őszintén: névadójával 10 évesen találkoztam
a gelebemben, oda bujt melegedni egy éjjelen. Ébredésem megzavarta, megmenteni életét nem tudtam.
Megszorítván kis kezemmel, földre pottyant az ebadta. Rá kell jönni ennyi év után, hogy finomabban játsszak vele. A billentyűzet is idegen, bár az írógépet ismerem. A vén – Erika – segítségem, amikor írásra adom a fejem.
Velem együtt megöregedett, alig látszik már a betű, alig látszik már a szöveg. Éppen ideje már váltani.
Tudom, sokat fogok még kínlódni.
Úgy döntöttem nem adom fel. Megbirkózom segítséggel. Szeretek levelezni, verset írni, barátaimnak, szeretteimnek. Ezen szeretném az Istent is dicsérni.
Köszönöm az Úr Istennek, a türelmes oktatónkat, tanulhatunk tőle alázatot, és sok jóindulatot.
Bízzunk és higgyünk magunkban, hogy örömet találjunk e tanban!

2012.04.18.
Köszönettel,
Szemán Sándorné