Köszöntő
Blogunkon társalgásra, beszélgetésre, eszmecserére, csevegésre hívjuk Önöket bármely témában, ami könyvek és kultúra kapcsán eszünkbe vagy eszükbe jut. Regisztráljanak és tegyék hozzá gondolataikat a mieinkhez, vagy írjanak az Önöket foglalkoztató gondolatokról!
Sok sikert!
üdv tp
http://sabysync.wordpress.com/2012/02/22/hatranyos-megkulonboztetes-eri-a-hataron-tuli-magyarokat-a-nyiregyhazi-moricz-zsigmond-megyei-es-varosi-konyvtarban/
Nem szeretnek engem, határon túli magyart a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. A minap, 2012. február 20-án délután a könyvtár épületének földszintjén található felnőtt kölcsönző előtti pultnál újra be szerettem volna iratkozni, de amint előhúztam a szlovák személyi igazolványomat egyből bajba kerültem.
Az éppen szolgálatban lévő könyvtáros azonnal tiltólistára tett, miután nem tudtam bemutatni magyarországi lakcímkártyát. Hiába magyaráztam neki, hogy szlovák állampolgár vagyok, Szlovákiában pedig a személyi igazolvány hátlapjára nyomják két nyelven is a lakcímet, de ha nem tud angolul, vagy szlovákul, akkor a lakhelyem a magyarországi diákigazolványomon magyarul is fel van tüntetve, mivel a Debreceni Egyetem hallgatója vagyok. Most vagy nem tudta, vagy egyszerűen nem akarta megérteni. Márpedig neki lakcímkártya kell! Lakcímkártya nélkül, nála bizony nem lesz beiratkozás! Egy fél perces vesződés után pedig telefonon segítséget hívott az emeletről. Ó, én szegény.
Nem tudom, hogy hívták az emeletről kisvártatva megérkező hölgyet, mert nem köszönt és nem is mutatkozott be nekem. (ő látható Márföldi István mellett az alábbi képen) Akkor és ott a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár felnőtt kölcsönzője előtt megkezdődött a harc az olvasójegyemért. Vesztemre. Ó, én ártatlan. Ketten egy ellen. Kegyelem! Én csak olvasni akartam! De nem fogok, ha ennyire ellenzik!
Jobbra, aki rendre utasított! forrás: internet
Így jártam. Örökre száműztek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárból, igaz, nem teljesen, mert napi jegyért megtűrnek az emeleti olvasóteremben, de csak kizárólag kabát és táska nélkül. Erre a képen látható hölgy olyan kedvesen megkért, hogy még a mögöttünk lézengő emberek is felkapták a fejüket. Ó, én könyvtárat még messziről sem látott bohóc.
Nem engedték, hogy beiratkozzam, nem kölcsönözhetek. Csak olvashatok fenn az olvasóteremben, persze kabát és táska nélkül, meg fénymásolhatok, jó pénzért. Mert, ha nincs lakcímkártyám, akkor szerintük lakhelyem sincs, s akkor hol verjék ki belőlem a könyveket, ha eltüntetem. Szlovákia túl messze van, oda nem jár a posta. Ó, én tudatlan.
A könyvtár honlapján egyébként az olvasható, hogy külföldieknek beiratkozásnál az útlevelet kell bemutatni, bár akkor is nevettem volna egyet, ha a határok nélküli Európában azt kérték volna tőlem. De tőlem nem kérték, csak a lakcímkártyát. A személyi igazolványomat, a múlt évi olvasójegyemet, a diákigazolványomat pedig jobbra-balra lökdöste a könyvtáros. A régi olvasójegyemet is csak találomra kaptam, véletlenül, csak úgy, egy bemondott címre. Ezt mondta. Hát persze! A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban 2012. február 20-án nemkívánatos személy lettem. Csak egy hontalan, lakcímkártya nélkül. A hontalan pedig fázik, könyvtárba is csak melegedni jár. Éhesen. Ó, én tudásra éhes!
Naiv voltam, mert nem gondoltam, hogy ilyesmi előfordulhat, peches, mert aznap éppen annál a bunkó könyvtárosnál akartam beiratkozni, aki tudja Isten, mi okból, de nem csípte a határon túli fejem. Ó, én lakcímkártya nélküli bolond!
Vasko Szabolcs
Tisztelt Vaskó Szabolcs!
Ön a 2012. február 20-án könyvtárunkban tett látogatásáról meglehetősen sértő bejegyzést írt blogjában, amit a honlapunkra is feltett. Már a cím is felér egy hitelrontással!
Intézményünknek kiterjedt határon túli kapcsolatai vannak, s felelősséggel állíthatom, hogy a határon túliak megkülönböztetésének szellemisége is távol áll tőlünk!
Egyetlen adalék: 2005-ben elhatároztuk, hogy az Ünnepi Könyvhétre minden évben egy határon túli írót is hívunk, mint díszvendéget. Az első vendégünk éppen a legismertebb felvidéki magyar író, Gál Sándor volt. Gondolom, őt nem kell bemutatnom Önnek.
Önön kívül még soha senki nem tett panaszt a „csak” határon túli állandó lakcímmel rendelkező beiratkozni szándékozók közül. Akinek nem volt a könyvtárhasználati szabályzatunkban (honlapunkon is olvasható) előírt megfelelő okmánya, az beszerezte és beiratkozhatott. Addig pedig örömmel használta olvasótermi állományunkat, vagy szükség esetén élt a méltányos áron történő fénymásolás, vagy a saját telefonnal történő, ingyenes fotózás lehetőségével.
Ön egyáltalán nem került bajba, sem a szlovák személyigazolványa, sem más miatt. A kollégáimnak kötelessége, hogy a szabályokat mindenkire egyformán alkalmazzák; így a beiratkozást is csak a megfelelő okmányok alapján végezhetik. A sértő jelzőt pedig kikérem a nevükben is!
Tiltólistára azért nem tehették, mert ilyen nincs könyvtárunkban. Vannak elégedetlen, szabályainkkal egyet nem értő, vagy éppen csak rossz passzban lévő olvasók. Őket mindig arra kérjük, minden észrevételüket jegyezzék be az Olvasók könyvébe, mert akkor nem marad sem megválaszolatlanul, sem megoldatlanul a személyes probléma sem.
Helyesen jártak el kollégáim, amikor a pillanatnyi adminisztrációs probléma miatt az olvasóterembe irányították, hiszen ott kényelmesen olvashatott volna beiratkozás nélkül is. S ha elfogadta volna ezt az invitálást, akkor tapasztalhatta volna, hogy könyvtárunkba, bizony, sokan jönnek, akik nem hontalanok, csak hajléktalanok. Ők valóban melegedni jönnek. Minden nap. Ők ennek a lehetőségnek is örülnek.
A táska és a kabát leadása az ingyenesen igénybevehető ruhatárban a világ minden könyvtárában bevett gyakorlat. Ebben sem volt semmi kirívó.
Megnéztem a biztonsági kamera által rögzített felvételt. Ezen sem a kolléganőim udvariatlanságát nem tapasztaltam, sem azt, hogy az Ön mögött „lézengő” (szerintem inkább sorukra türelmesen várakozó) emberek felkapták volna a fejüket.
S kérem, ne nevessen azon, hogy útlevelet is kérhetünk. Ez inkább szomorú. Erre azért van szükség, mert 150.000 nemzettársunk, akik Kárpátalján élnek, csak útlevéllel jöhetnek hozzánk, mint ahogy a Szerbiában és Horvátországban élő magyar honfitársaink is. Ha valaki tudja, hogy Európában vannak határok, azt mi itt, Ukrajna szomszédságában nagyon jól tudjuk!
Nemkívánatos személyek sincsenek könyvtárunkban. Ilyen listánk sincs. Van viszont közel tízezer olvasónk – s számuk évről évre gyarapszik -, s van két olyan szakmai minősítésünk, melyekkel közművelődési ellátást biztosító könyvtárak közül egyedülállóak vagyunk az országban, s ez minden kollégát feladatatának maximális pontossággal és fegyelmezettséggel való ellátásra kötelez!
Vraukóné Lukács Ilona
mb. igazgató