Ha könyvtár, akkor vámpíros könyvek!
Mondhatnám, vannak „dögivel”, bár ez nem annyira helytálló kijelentés könyvtárunk vonatkozásában, de az tuti, hogy mi, olvasók – pontosabban az olvasók egy csoportja – rongyosra olvassuk ezeket a könyveket. S hogy mik lehetnek az okai? Többek között erre a kérdésre segítsetek/enek megtalálni a választ! Egy biztos, senkit nem hagynak hidegen ezek a könyvek. Vannak, akik imádják, s olyanok is, akikből a legnagyobb visszatetszést váltják ki. Pedig egy nehéz, túlzsúfolt, vagy pörgős nap után olyan jó néha leülni, s a képzelet szárnyán elrepülni egy fantáziavilágba, ahol bármi megtörténhet. Véleményem szerint tele vannak ezek a könyvek érzelemmel, kalanddal, néha elsírjuk magunkat rajta, néha meg beleborzongunk. Olyan ismerősöm is van az iwiw-en, akinek egyik kedvenc idézete a Twilight sagaból van. Nektek/Önöknek van ilyen idézetük? Ha gondolják, osszák meg velünk, szívesen olvassuk, újraolvassuk azokat..
Nem olvastam még ilyen könyvet, valószínűleg nem is fogok, de talán értem a borzongást, amit okoz, hisz sok mesét hallgattunk vagy olvastunk valamikor borzongással. És emlékszem a Pendragon legenda furcsa, borzongató élményére is, persze ez egészen más minőség. De biztosan ez az élmény vagy vágy köszön vissza a Da Vinci kód-szerű most divatos regényekben, időutazásokban is.
Ami engem illet, én a Twilight sagat olvastam el.
A két hozzászólás kapcsán, amelyet utólag is nagyon szépen köszönök, egy frappáns szólás, valamint egy idézet ötlött eszembe. Engedtessék meg nekem ezeket az alábbiakban prezentálni:
“Ahány ház, annyi szokás”
“Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb mint másokon.
Ha sikerül helyesen ítélkezni saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”
/Antoine de Saint Exupery/