Az orvosi szakkönyvtárosok bőrükön tapasztalják, hogy szakmánk nagy bajban van. Tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi időben számos könyvtár bezárt, vagy ha még létezik is, már-már alig tud működni. Az egykori magas színvonal hanyatlóban van. Pedig a könyv és folyóirat mindig természetes tartozéka volt a kórházaknak. A ma is létező, 1945 előtti alapítású 16 kórház közül 11 rendelkezett könyvtárral az alapítást követően.[1] Az egykor zárt szakkönyvtárak kisebb része ma már környezetében nyilvános feladatokat is ellát, kiegészítve ezzel a köz- és felsőoktatási könyvtárak hiátusait. Azt gondolhatnánk tehát, hogy helyük van a magyar könyvtári rendszerben. A statisztikai adatok azonban másról szólnak.
dr. Kührner Éva szerzői archívum
(Könyvtári kis híradó 2009. márciusi szám 31-33 p.)
A megyei kórházak a gyógyítás legfontosabb színterei, de emellett ezekben is folyik tudományos munka. Ez nem a kísérletes orvostudomány művelésének színtere itt nem végeznek elméleti kutatásokat, sokkal inkább a mindennapi orvosi gyakorlathoz kapcsolódó problémákra keresik a választ. A kórházi orvosok közül számosan szívesen vesznek részt a tudomány művelésében is. Vannak, akik küldetésüknek tartják, hogy új gondolataikkal a tudomány részévé váljanak, másokat tanítsanak. Mások a szakmai vagy tudományos előmenetel (Ph.D.) miatt ragadnak tollat. Bizonyos állásokban és státuszokban kötelezettség is a publikálás, előadások tartása; pl. osztályvezetői kinevezéseknél követelmény.
Tudományos körökben közismert, hogy a periodikák a tudományos publikálás legfontosabb fórumai, a legszínvonalasabb információk hordozói. Gyűjtésük, megőrzésük, feldolgozásuk, illetve használatuk biztosítása könyvtári alapfeladat, de hasonló elvárás van a periodikákat tartalmazó adatbázisokkal szemben is. Sarkalatos kérdés tehát az időszaki kiadványokkal szemben a friss és archív számokhoz való hozzáférés biztosítása, a felhasználó által keresett írások visszakereshetősége, amit a repertorizálás biztosíthat.
Legutóbbi hozzászólások