Búcsúzóul

Bár mindenki tudja, aki megszületik, az egyszer el is távozik a földi létből, azért az ember ezt a tényt nem könnyen veszi tudomásul.
Főleg akkor nem, amikor tragikus hirtelenséggel, váratlanul megy el közülünk valaki, akit sokan ismertek és sokan szerettek.
Mélységes fájdalommal kell elfogadnunk a felfoghatatlant, hogy kolléganőnket, Szakmáry Lászlóné Ágit magához szólította a Teremtő.
Mindannyiunk szívében, lelkében most óriási fájdalom és űr keletkezett, hogy nem láthatjuk mosolygós arcát, nem hallhatjuk mély, érdes hangját és nevetését, de bízzunk benne, hogy találkozunk vele még, ott, ahová a jók mennek el.

Kívánunk minden kollégának, barátnak, ismerősnek és családjának sok erőt, kitartást a veszteség feldolgozásához.

Az alábbi idézet adjon vigasztalást mindannyiunknak:
„Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.”
(Mary Elizabeth Frye)

Ági!
Búcsúzik Tőled a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár valamennyi dolgozója.
Áldott emléked megőrizzük!
Isten nyugosztaljon!

Nyíregyháza, 2020. 07. 27.
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár dolgozói