A versek az utóbbi két évtizedben születtek, többségük a közelmúltban, s az jön le belőlük, hogy nincsenek rendben a dolgaink, nem érezzük jól magunkat ebben az új világban, a „szabadság” sem fenékig tejföl.

Sok versben köszönnek vissza vendégszövegek, idézetek, sorok, szavak, címek más versekből: nagy költőink legnagyobb hazafias verseiből, népdalokból, mondókákból, kuruc nótákból – mintegy jelezve: akkora a baj, hogy a legnagyobbakhoz mérten kell megszólalni. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. verse több átiratban is szerepel (Márton László: Bowen monológja sötétben, Csontos János: Egy mondat a hazugságról, Mestyán Ádám: Egy mondat a szabadságról). Teljes költeményeket aktualizálnak, írnak át a mai helyzetre: Tóth Krisztina Vörösmartyt: A koravén cigány, Erdős Virág Berzsenyit: Közelítő, Kovács András Ferenc Illyést: Nem lesz elég, Adyt: Két labanc beszélget és Vörösmartyt: Pótidal, Parti Nagy Lajos József Attilát: Szívlapát. Többen keresik versükben: hol a haza? (Lackfi János: Belső emigráns, Erdős Virág: Hol)
A szerzők spalettája széles a legnagyobbaktól a fiatalokig. Több verssel szerepel a kilencvenes évekből az azóta meghalt Petri György, Határ Győző, Orbán Ottó, Nagy Gáspár. Olvashatunk Csoórit, Gergely Ágnest, Szilágyi Ákost, Kányádi Sándort, Parti Nagy Lajost, és sok-sok fiatalabb generációbeli költőt: Háy Jánost, Lackfi Jánost, Orbán János Dénest, Szálinger Balázst, Kiss Judit Ágnest, Mestyán Ádámot, Térey Jánost.

Jó olvasni a verseket, mert közösek az élményeink, s jólesik ezeket költői megfogalmazásban hallani. A 21. századi ember kevés verset olvas, jóllehet mai költészetünk nem könnyen adja magát – de ezeknél a verseknél nemigen kell törni az embernek a fejét, hogy miről is szólnak. Bár aki csak szép szavakat tud a versekben elviselni, annak nem feltétlenül ajánlom a kötetet.

Néhány beszédes cím:
Földigérő kokár dapántlika (Kányádi Sándor), Köztisztaság tér (Térey János), Lebujország (Határ Győző), Márciusi vének (Petri György), Rendszerváltás 2.0 (Szálinger Balázs), Tiborc-repp (Háy János), Tkp. így is lehet élni (Orbán János Dénes), van egy ország (Erdős Virág), Verjen a Sors keze (Gerevich András)

És néhány jó sor kedvcsinálónak:
„minden egyes új szabadságunkért / valamilyen új rabsággal kell fizetnünk” (Kántor Péter)
„Pitvaronca ennek a Pitvarnak sem leszek” (Petri György)
„itt rég nem halni itt túlélni kell” (Baka István)
„Az én hazám kopott kabátú / de nékem zizzenő dzsoging” (Parti Nagy Lajos)
„tolnak egy rózsaszín ladát / az utcán Zombi s Zombiné” (Parti Nagy Lajos)
„ijesztenek az egyformára generálozott lelkek […] Azonos a dübörgésük és a hangjuk és a bőrük mind azonosabb. Sajnos sohasem lesz belőlem orrszarvú: már nem tudok átalakulni” (Zalán Tibor)
„És nem lesz hazának elég, / Hogy annyi tökfej tör tökélyre,
Néz küldetéses köldökére, / S nyalatja bölcsebb alfelét” (Kovács András Ferenc)
„lesz még egyszer ünnep a világon! / Húzz el cigány, míg nem váglak szájon” (Tóth Krisztina)
„egyik keres, másik / talál / rend lesz végre / hó és halál
avagy virág vagy te / hazám? / azért veszed ilyen / lazán?
ma leszárad holnap / kinő / szörnyű idő / szörnyű idő” (Erdős Virág)
„Kísértethazám, ha rólad gondolkodom, honnan vegyek
annyi szeretetet, hogy visszanyeljem a gyomorból felöklendett
irtózatot, a savas, keserű ízt?” (Schein Gábor)
„Le van rendezve. Meg ne tudd, milyen.
Magyar lesz minden. Bármi működik.” (Kovács András Ferenc)
„A pesti utcán bőgve-bömbölészve / habzik a mélyen tisztelt söpredék” (Eörsi István)
„wassalbert en gros, remenyik dögivel,
csabakirályficsillagösvenyen,
horthyfehérparipán” (Demény Péter)
„mégis az enyém ez az ország, / mit ellenem is védnek rácsok” (Lászlóffy Aladár)

Trifonovné Karajz Borbála
könyvtáros